Zalai Béla
(1882–1915) bölcseleti doktor, filozófiai író, tanár From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Zalai Béla (Debrecen, 1882. augusztus 30. – Omszki hadifogolytábor, 1915. február 2.) magyar filozófus, tanár, akit Lukács György az egyetlen eredeti magyar gondolkodónak tartott. Felsőfokú tanulmányainak befejeztével gimnáziumi tanárként működött. Filozófia-elméletének részletes kifejtésében korai halála akadályozta meg. 1984-ben közreadták fennmaradt munkáit.[1]
...az idők távolából mégis fölhangzik egy életigenlő kacagás, Zalai Béláé. – Königin, das Leben ist doch so schön – Schiller szavait harsogta.
– Juhász Gyula kiadatlan jegyzeteiből. Nyugat, XXX. évf. (1937) 5. szám. Online elérés
Remove ads
Élete
A debreceni református főgimnáziumba járt, ahol kiváló eredménnyel tanult, osztálytársa és egyben későbbi jó barátja Oláh Gábor volt.[2] 1900-ban érettségizett. Matematika-fizika-filozófia szakos tanulmányokat végzett, 1900-tól 1906-ig a kolozsvári,[3] párizsi, valamint a budapesti egyetemen, és tanára volt Kolozsváron Böhm Károly, Budapesten Alexander Bernát mellett Lipcsében Wilhelm Wundt és Párizsban Pierre Janet is.[4] Részt vett a Négyesy-féle szemináriumon,[5][6] és járt az Egyetemi Kör előadóestjeire, illetve egyike volt a Schmitt Jenő Henrik köré csoportosuló diákoknak.[7] 1906-ban tett filozófiai doktorátust, a bölcsészettudományi szigorlatot kitüntetéssel téve le.[8] Doktori disszertációja: A közvetlen tapasztalás összefüggés-rendszere.[5] Értekezése William James (valamint főként Meinong és Wundt) tanaira épül, James öt alapelve közül azonban kettőt is korrigál, s kétféle „viszony-rojt”-ot is megkülönböztet, formálisát és amorfat: a tudatfolyam centrális gondolata helyett szintén szerencsésebb az ő „orgonapont” metaforája.[9]
Tanulmányainak elvégzését követően Budapesten a IX. kerületi községi polgári fiúiskola tanára volt,[10] később a IX. kerületi Mester utcai felsőkereskedelmi iskolában oktatott.[11]
1911-ben munkatársa volt a Fülep Lajos és Lukács György szerkesztette A Szellem című rövid életű folyóiratnak, írásai emellett megjelentek az Athenaeumban is.[12][13] 1912-ben megtagadták habilitációját, valószínűleg emiatt kezdett német nyelven publikálni.[12][14] Egyik központi alakja volt a BEMBE-nek nevezett filozófiai asztaltársaságnak, amelyhez Mannheim, Lukács és Fogarasi mellett Szilasi Vilmos, Antal Frigyes, Dienes Pál és Kozma Lajos is tartozott. Az első világháború során, zászlósi rangban vonult be,[15] filozófiai írásai Lukács Györgyre bízta. 1914 decemberében hadifogságba került, ahol 1915. február 2-án tífuszban elhunyt,[16] hamvai Szibériában nyugszanak.[17] 1921-ben holttá nyilvánították.[18]
Családja
Zalai Márk tanár és Bassó Laura fiaként született, vallása református. 1905. október 12-én Budapesten feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb, aradi születésű, izraelita vallású Neumann Elza irodalomtörténészt,[19] Neumann Lipót és Weisz Regina lányát.[20] Az egyik tanú Szende Pál volt.[20] Felesége 1908-ban elhunyt.[3] Második felesége Máté Olga fényképész volt, akit 1912. augusztus 28-án Budapesten, a IX. kerületben vett el.[21][22] Első házasságából két gyermeke született: Ágnes és Zoltán (1907–1986),[23][24] Zoltán keresztanyja Ritoók Emma volt.[25] Sógora Kőrös Endre volt.[17]
Munkássága
Filozófusként elsősorban ismeretelmélettel, illetve a filozófiai rendszerezés problémáival foglalkozott. Kezdetben a lélektani, illetve logikai szféra közötti kapcsolatot vizsgálta, ezután fordult a tárgyelmélet, majd a tárgyiságformák rendszerezésének elmélete felé. „A rendszerek általános elméletét kutatva a megismerés reális, tartalmi kereteit vonta meg. Azt javasolta, hogy a dolgokat mint problémákat vizsgáljuk, ne pusztán a diszciplínákat.”[26] Figyelmét kezdettől fogva az összfolyamat ragadta meg, azaz az egyes elemek egymáshoz való viszonya és kapcsolódásuk a centrumhoz: a szintetikus egység keresése, a gondolatrendszerek összefüggése. Zalai szerint az emberi szellem építi fel a konstrukciót, mert számára magától értetődő, hogy egységben kell élnie. Az emberből magából indul ki a világ rendszerezése, más szóval: „Az ember alapvető tette a rendszerezés!" Ezt a gondolatot tette meg ismeretelmélete, etikája és logikája sarokpontjává. Ezt a központi gondolatot fejti ki a Közvetlen tapasztalás-összefüggés-rendszere (Doktori disszertáció, 1905), az Etikai rendszerezés (1910), a Das Problem der philosophischen Systematisation (1911), az Allgemeine Theorie der Systeme (1913-1914) című műveiben.[27] „Nagy érdeme, hogy a philosophiai gondolkodás törvényeit, jogait és határait állapította meg.”[28] Rendszerszemléletű filozófiáját - Gábor Éva filozófus irodalomtörténeti jegyzete szerint - a mai modern rendszerelmélet egyik legjelentősebb előzményének tekintik.[29][30]
Barátai voltak: Lukács György filozófus, Babits Mihály, Oláh Gábor, Mannheim Károly, Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula, közülük többek (Babits, Kosztolányi) verskritikusa is volt.[31] Babits 1934-ben úgy nyilatkozott, hogy filozófiai érdeklődésének Zalai Béla volt a fő mozgatója.[32] Pomogáts Béla szerint Babits poétikájában Zalai gondolatainak, nézeteinek kimutatható poétikai hatása van.[33] Hatással volt Mannheim, Hauser Arnold és Fogarasi Béla filozófiájára is.[34] Balázs Béla Isten tenyerén című regényének egyik alakját Zalairól mintázta.[35]
Wildner Ödönnel együtt lefordította Émile Vandervelde A kollektivizmus és az ipar evoluciója c. művét.[36] Emellett Jean Finot A fajok problémája c. könyvét is ő ültette át magyarra (1909).[37] 1910-ben Alexander Bernát professzornak[38] 60. születésnapjára tisztelői és tanítványai egy 50 tanulmányt tartalmazó emlékkönyvet állítottak össze „Dolgozatok a modern filozófia köréből” címmel, melynek az etikai rendszerezésről szóló fejezetét Zalai Béla írta.[39] E mű mintegy összefoglaló módon igazolta a hazai filozófiai gondolkodás korszerűségét, mutatta be ennek változatait.[33]
1982-ig kéziratban maradt a rendszerelmélet szempontjából egyik legjelentősebb műve, az Allgemeine Theorie der Systeme (A rendszerek általános elmélete), melyet először német nyelven, majd 1984-ben magyarul is kiadtak.
Zalai szerint „valódi metafizika csak akkor jön létre, ha a filozófus végső választ keres kínzó kérdésére, s ha ilyet nem talál, akkor valamilyen tetszőleges részmegoldást ruház fel az általános és igazi megoldás funkciójával és jogaival - más szóval: amikor szimbolikus megoldást teremt magának."[40] Ilyenformán a megoldáskísérletek lényegüket tekintve kétrészre oszthatók: a kérdés metafizikájára és a válasz metafizikájára.[41] Ezen előbbi a „szellem nyugtalan szereplőinek" válaszaiból származik. Egy kérdésre adott válasz ugyancsak kérdés, mely a következő lépés alapját képezi.[42] „A válasz nélkül maradt kérdés ez, a magán- és magáértvaló kérdés, a kérdés mint metafizika."[43] A válasz metafizikája a szimbolisták válaszait foglalja magába. Zalai szerint a szimbólumok csak egy tényleges válasz „rokonai", melyek előzetesen fellelt, magától adódó és nem választott alakzatok. A válasz metafizikájának jelentőségét abban látta, hogy „a bizonytalanság választ nyer, megnyugovásra lel, a maga szintjéről tehát egy másik síkra helyeződik át".[44] Ez a rendszer-feletti rendszer.
Több évtizedes hallgatás után egy egészen más miliőben, egy egészen más, új filozófus generáció tesz kísérletet arra, hogy életre keltse Zalai struktúra- és rendszerelméletét. Idehaza a Lukács Archívum egyes kutatói, illetve Beöthy Ottó, ifj. Nagy Barna, Bacsó Béla és az amerikai Lee Congdon veszik újra kézbe Zalai magyar és németnyelvű munkáit, s igyekeznek átfogó képet nyújtani a századelő monumentális kísérletéről. Beöthy Ottó számba véve a teljes életművet, időrendi eligazítást ad, mikor születtek az egyes művek, és hogyan bontakozott ki bennünk a rendszerelméleti koncepció. Bacsó Béla válogatott kötetbe gyűjti össze a figyelemre méltó Zalai-írásokat, s ezzel lehetővé teszi, hogy folyamatosan olvasva a szövegeket, el lehessen mélyedni Zalai rendszerelméletében.[27]
Remove ads
Gondolatai
Művei
- Metaphysik als symbolische Summation perseverierender Bedürfnisse (1905)[m 1]
- A közvetlen tapasztalás összefüggésrendszere (Bp., 1906)[47]
- Encomium Mortis (1907–1910 között)[48]
- Etikai rendszerezés (Bp., 1910)
- A realitás-fogalom typusairól. Ismeretelméleti tanulmány. (Bp., 1911)[49]
- A filozófiai rendszerezés problémája (Bp., 1911)[50]
- Untersuchungen zur Gegenstandstheorie (Archiv für syst. Philosophie, 1912. 12. sz.)
- Allgemeine Theorie der Systeme (1913-1914)
- A logika akarása (1914)
Megjegyzések
- Beöthy Ottó datálása.
Jegyzetek
Források
További információk és irodalom
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads