Ólafur Elíasson
izlandi származású dán képzőművész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ólafur Elíasson (Koppenhága, Dánia, 1967. február 5.[1]–) izlandi származású dán képzőművész, aki nagyméretű szobrairól és különböző természeti elemeket (fény, víz, hőmérséklet) alkalmazó installációiról híres. 1995-ben Berlinben megalapította a Studio Olafur Eliasson-t, amely egy térkutató képzőművészeti laboratórium. Ólafur képviselte Dániát 2003-ban az 50. Velencei Biennálén, majd egy évvel később a londoni Tate Modern Turbine Hall-jéban megvalósította a The Weather Project-et.
Izlandi személynév. A második tagja apai vagy anyai név, és nem családnév. Az izlandi nyelvben hivatalos megszólításként a keresztnév használatos. Ábécérendbe is eszerint rendezik azokat. |
Ólafur Elíasson | |
a 2017-es Berlinalén | |
Született | Ólafur Elíasson 1967. február 5. (57 éves)[1] Koppenhága, Dánia |
Állampolgársága | dán[2] |
Nemzetisége | izlandi-dán |
Házastársa | Marianne Krogh Jensen |
Gyermekei | két gyermek |
Foglalkozása | képzőművész, szobrász |
Iskolái | Dán Királyi Művészeti Akadémia |
Kitüntetései | Wolf-díj, Benesse-díj, Nykredit Építészeti Díj, Eckersberg-medál, Prins Eugen-medaljen, Kronprinspaarets Priser, Joan Miró-díj, Goslarer Kaiserring, Mies van der Rohe-díj, Eugene McDermott-díj, |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ólafur Elíasson témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ólafur több köztéri projektet is létrehozott, így a Green river nevű performansza alkalmával, 1998 és 2001 között különböző városok folyóit változtatta zöld színűvé. 2007-ben a londoni Serpentine Gallerynak Kjetil Thorsen norvég építésszel egy ideiglenes pavilont, 2008-ban a New York-i Public Art Fundnak pedig egy mesterséges vízesést készített. 2009 és 2014 között a Berlini Művészeti Egyetem professzora volt, 2014-től pedig az Addisz-Abeba-i Alle School of Fine Arts and Design adjunktusa.