Öt akadály (buddhizmus)
a buddhizmusban / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az öt akadály (szanszkrit: pancsa nivárana; páli: panycsa nívaranáni) a buddhista hagyományban olyan mentális tényezőkre utal, amelyek akadályozzák a meditálást a hétköznapi életben.[1] A théraváda hagyományban ezeket a tényezőket kifejezetten a meditációs dhjána (koncentrációs fokozatok) szintek akadályainak tekintik. A mahájána hagyományban az öt akadály a szamatha (nyugalom) meditációt gátló tényezőket jelöli.
Az öt akadály a következő:[1][2][3][web 1][web 2]
- érzéki vágyak (kámaccsanda): az a fajta akarás, amely a látás, hallás, szaglás, ízlelés és érintés érzékelésében keresi a boldogságot.
- rossz-akarás (vjápáda; vagy bjápáda): mindenféle elutasító gondolatok, ellenséges érzések, megbánás, utálat és keserűség.
- Lustaság-zsibbadtság (thína-middha): a test nehézsége, a tudat tunyasága, amely tehetetlenséget és súlyos depressziót okoz.
- Nyughatatlanság-aggodalom (uddhaccsa-kukkuccsa): a tudat lecsendesítésének képtelensége.
- Kétség (vicsikiccsá): a meggyőződés vagy bizalom hiánya.