engedetlen

Hungarian

Etymology

From enged (“to give way”) +‎ -etlen (“dis-, in-, -less, without”, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛdɛtlɛn]
• Hyphenation: en‧ge‧det‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

engedetlen (comparative engedetlenebb, superlative legengedetlenebb)

1. disobedient, insubordinate, rebellious

   Synonym: szófogadatlan

   Antonym: szófogadó

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	engedetlen	engedetlenek
accusative	engedetlent	engedetleneket
dative	engedetlennek	engedetleneknek
instrumental	engedetlennel	engedetlenekkel
causal-final	engedetlenért	engedetlenekért
translative	engedetlenné	engedetlenekké
terminative	engedetlenig	engedetlenekig
essive-formal	engedetlenként	engedetlenekként
essive-modal	engedetlenül	—
inessive	engedetlenben	engedetlenekben
superessive	engedetlenen	engedetleneken
adessive	engedetlennél	engedetleneknél
illative	engedetlenbe	engedetlenekbe
sublative	engedetlenre	engedetlenekre
allative	engedetlenhez	engedetlenekhez
elative	engedetlenből	engedetlenekből
delative	engedetlenről	engedetlenekről
ablative	engedetlentől	engedetlenektől
non-attributive possessive – singular	engedetlené	engedetleneké
non-attributive possessive – plural	engedetlenéi	engedetlenekéi

Derived terms

• engedetlenkedik
• engedetlenség
• engedetlenül

Further reading

• engedetlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• engedetlen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).