gesz

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡɛs]
• Hyphenation: gesz
• Rhymes: -ɛs

Noun

gesz (plural geszek)

1. (music) G-flat, G♭ (a tone one semitone lower than a G)

   Coordinate terms: cesz, desz, esz, fesz, asz, b

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	gesz	geszek
accusative	geszt	geszeket
dative	gesznek	geszeknek
instrumental	gesszel	geszekkel
causal-final	geszért	geszekért
translative	gesszé	geszekké
terminative	geszig	geszekig
essive-formal	geszként	geszekként
essive-modal	—	—
inessive	geszben	geszekben
superessive	geszen	geszeken
adessive	gesznél	geszeknél
illative	geszbe	geszekbe
sublative	geszre	geszekre
allative	geszhez	geszekhez
elative	geszből	geszekből
delative	geszről	geszekről
ablative	gesztől	geszektől
non-attributive possessive – singular	geszé	geszeké
non-attributive possessive – plural	geszéi	geszekéi

Possessive forms of gesz

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	geszem	geszeim, geszjeim
2nd person sing.	geszed	geszeid, geszjeid
3rd person sing.	gesze, geszje	geszei, geszjei
1st person plural	geszünk	geszeink, geszjeink
2nd person plural	geszetek	geszeitek, geszjeitek
3rd person plural	geszük, geszjük	geszeik, geszjeik

Derived terms

Compound words

• Gesz-dúr
• gesz-moll

Further reading

• gesz in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• gesz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).