jelzés

Hungarian

Etymology

jelez (“to signal”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlzeːʃ]
• Hyphenation: jel‧zés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

jelzés (plural jelzések)

1. signal, signalling, mark, marking

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	jelzés	jelzések
accusative	jelzést	jelzéseket
dative	jelzésnek	jelzéseknek
instrumental	jelzéssel	jelzésekkel
causal-final	jelzésért	jelzésekért
translative	jelzéssé	jelzésekké
terminative	jelzésig	jelzésekig
essive-formal	jelzésként	jelzésekként
essive-modal	—	—
inessive	jelzésben	jelzésekben
superessive	jelzésen	jelzéseken
adessive	jelzésnél	jelzéseknél
illative	jelzésbe	jelzésekbe
sublative	jelzésre	jelzésekre
allative	jelzéshez	jelzésekhez
elative	jelzésből	jelzésekből
delative	jelzésről	jelzésekről
ablative	jelzéstől	jelzésektől
non-attributive possessive – singular	jelzésé	jelzéseké
non-attributive possessive – plural	jelzéséi	jelzésekéi

Possessive forms of jelzés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jelzésem	jelzéseim
2nd person sing.	jelzésed	jelzéseid
3rd person sing.	jelzése	jelzései
1st person plural	jelzésünk	jelzéseink
2nd person plural	jelzésetek	jelzéseitek
3rd person plural	jelzésük	jelzéseik

Derived terms

Compound words

• kórjelzés
• vészjelzés

Further reading

• jelzés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.