karc

See also: karć

Hungarian

Etymology

Back-formation from karcol.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrt͡s]
• Hyphenation: karc
• Rhymes: -ɒrt͡s

Noun

karc (plural karcok)

1. scratch
2. (art) etching

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	karc	karcok
accusative	karcot	karcokat
dative	karcnak	karcoknak
instrumental	karccal	karcokkal
causal-final	karcért	karcokért
translative	karccá	karcokká
terminative	karcig	karcokig
essive-formal	karcként	karcokként
essive-modal	—	—
inessive	karcban	karcokban
superessive	karcon	karcokon
adessive	karcnál	karcoknál
illative	karcba	karcokba
sublative	karcra	karcokra
allative	karchoz	karcokhoz
elative	karcból	karcokból
delative	karcról	karcokról
ablative	karctól	karcoktól
non-attributive possessive – singular	karcé	karcoké
non-attributive possessive – plural	karcéi	karcokéi

Possessive forms of karc

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karcom	karcaim
2nd person sing.	karcod	karcaid
3rd person sing.	karca	karcai
1st person plural	karcunk	karcaink
2nd person plural	karcotok	karcaitok
3rd person plural	karcuk	karcaik

Further reading

• karc in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.