karmester

Hungarian

Etymology

kar +‎ mester

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrmɛʃtɛr]
• Hyphenation: kar‧mes‧ter

Noun

karmester (plural karmesterek)

1. conductor (person who conducts an orchestra, choir or other music ensemble)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	karmester	karmesterek
accusative	karmestert	karmestereket
dative	karmesternek	karmestereknek
instrumental	karmesterrel	karmesterekkel
causal-final	karmesterért	karmesterekért
translative	karmesterré	karmesterekké
terminative	karmesterig	karmesterekig
essive-formal	karmesterként	karmesterekként
essive-modal	—	—
inessive	karmesterben	karmesterekben
superessive	karmesteren	karmestereken
adessive	karmesternél	karmestereknél
illative	karmesterbe	karmesterekbe
sublative	karmesterre	karmesterekre
allative	karmesterhez	karmesterekhez
elative	karmesterből	karmesterekből
delative	karmesterről	karmesterekről
ablative	karmestertől	karmesterektől
non-attributive possessive – singular	karmesteré	karmestereké
non-attributive possessive – plural	karmesteréi	karmesterekéi

Possessive forms of karmester

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karmesterem	karmestereim
2nd person sing.	karmestered	karmestereid
3rd person sing.	karmestere	karmesterei
1st person plural	karmesterünk	karmestereink
2nd person plural	karmesteretek	karmestereitek
3rd person plural	karmesterük	karmestereik

Derived terms

• karmesteri

Compound words

• karmesterképző
• karmesterverseny
• másodkarmester
• operakarmester
• zeneszerző-karmester

Further reading

• karmester in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.