Pronunciation
- IPA(key): [ˈkosoʃ]
- Hyphenation: ko‧szos
- Rhymes: -oʃ
Adjective
koszos (comparative koszosabb, superlative legkoszosabb)
- (informal) dirty
- See synonyms at piszkos.
- Antonym: tiszta
Declension
More information singular, plural ...
Inflection of koszos
|
singular |
plural |
| nominative |
koszos |
koszosak |
| accusative |
koszosat
koszost |
koszosakat |
| dative |
koszosnak |
koszosaknak |
| instrumental |
koszossal |
koszosakkal |
| causal-final |
koszosért |
koszosakért |
| translative |
koszossá |
koszosakká |
| terminative |
koszosig |
koszosakig |
| essive-formal |
koszosként |
koszosakként |
| essive-modal |
— |
— |
| inessive |
koszosban |
koszosakban |
| superessive |
koszoson |
koszosakon |
| adessive |
koszosnál |
koszosaknál |
| illative |
koszosba |
koszosakba |
| sublative |
koszosra |
koszosakra |
| allative |
koszoshoz |
koszosakhoz |
| elative |
koszosból |
koszosakból |
| delative |
koszosról |
koszosakról |
| ablative |
koszostól |
koszosaktól |
non-attributive
possessive – singular |
koszosé |
koszosaké |
non-attributive
possessive – plural |
koszoséi |
koszosakéi |
Close
Derived terms
- koszosan
- koszosodik
- koszosság
Further reading
- koszos in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.