1998-as Formula–1 világbajnokság

Az 1998-as Formula–1-es szezon volt a 49. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1998. március 8-tól november 1-jéig tartott, és tizenhat futamból állt.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és a keleti névsorrend szerint szerepelnek.

1998-as FIA Formula–1 világbajnokság
Mika Häkkinen megszerezte első világbajnoki címét
Egyéni világbajnok
Mika Häkkinen	100
Konstruktőri világbajnok
McLaren	156
← 1997 1999 →

A korábbi évekhez képest kissé felbolydultak az erőviszonyok, köszönhetően a szabályváltozásoknak is. Mika Häkkinen első világbajnokságát nyerte^[1], még a gyártók versenyében a McLaren hét év után lett újra bajnok. A csapatnak ezután 24 évet kellett várnia a következő konstruktőri győzelemre^[2]. A Renault kivonulása után gyári motorpartner nélkül, továbbá Adrian Newey távozásával vezető tervezője hiányában a Williams egyetlen futamot sem tudott nyerni. Ebben az évben debütált Takagi Toranoszuke és Esteban Tuero.

Az 1998-as szezonban tizenkét nemzet huszonhárom versenyzője vett részt. Legnagyobb számban Nagy-Britannia képviselte magát, négy versenyzőjével, de Brazília és Németország is három-három fővel voltak jelen.

Csapatok és versenyzők

Csapat	Konstruktőr	Modell	Motor	Gumi	Rajtszám	Pilóta	Teszt pilóták
Winfield Williams	Williams-Mecachrome	FW20	Mecachrome GC37-01	G	1	Jacques Villeneuve	Juan Pablo Montoya Max Wilson
					2	Heinz-Harald Frentzen
Scuderia Ferrari Marlboro	Ferrari	F300	Ferrari 047	G	3	Michael Schumacher	Luca Badoer
					4	Eddie Irvine
Mild Seven Benetton Playlife	Benetton-Playlife	B198	Playlife GC37-01	B	5	Giancarlo Fisichella	nem volt
					6	Alexander Wurz
West McLaren Mercedes	McLaren-Mercedes	MP4/13	Mercedes FO110G	B	7	David Coulthard	Ricardo Zonta Nick Heidfeld
					8	Mika Häkkinen
Benson and Hedges Jordan	Jordan-Mugen-Honda	198	Mugen-Honda MF-301 HC	G	9	Damon Hill	Pedro de la Rosa
					10	Ralf Schumacher
Gauloises Prost Peugeot	Prost-Peugeot	AP01	Peugeot A16	B	11	Olivier Panis	Stéphane Sarrazin
					12	Jarno Trulli
Red Bull Sauber Petronas	Sauber-Petronas	C17	Petronas SPE-01D	G	14	Jean Alesi	Jörg Müller
					15	Johnny Herbert
Danka Zepter Arrows	Arrows	A19	Arrows T2-F1	B	16	Pedro Diniz	Emmanuel Collard Stephen Watson
					17	Mika Salo
Stewart Ford	Stewart-Ford	SF02	Ford VJ Zetec-R	B	18	Rubens Barrichello	nem volt
					19	Jan Magnussen
						Jos Verstappen
Tyrrell	Tyrrell-Ford	026	Ford JD Zetec-R	G	20	Ricardo Rosset	nem volt
					21	Takagi Toranoszuke
Fondmetal Minardi Team	Minardi-Ford	M198	Ford JD Zetec-R	B	22	Nakano Sindzsi	Laurent Redon
					23	Esteban Tuero

Csapatváltozások

• 1997 végével a Renault kivonult a sportágból, miután a cégcsoport egy privatizációs tervet hajtott éppen végre. Emiatt a két csapat, amely az ő motorjukat használta, kénytelen volt más megoldás után nézni. A Williams úgy döntött, hogy a Mecachrome-mal lép partnerségre, amely a legutolsó, RS9-es jelölésű Renault-motort fejlesztette tovább és vette a saját nevére. A Benetton ugyanígy döntött, azonban ők a motorokat Playlife névre címkézték át, amely a Benetton egyik ruhamárkája volt. Se a Williams, se a Benetton nem tudta ezt követően megközelíteni a korábbi sikereiket. 2000-ben aztán a Renault újra visszatért és részesedést vásárolt a Benettonban, majd 2002-ben újra a nevére vette azt, de más csapatoknak egészen 2007-ig nem adott motort.
• Az Arrows felvásárolta a Hart motorgyártó üzemét, és saját magának gyártott vele motorokat, szintén Arrows néven^[3].
• A Prost és a Jordan motorbeszállítót cseréltek: a Prost a Peugeot-val, a Jordan a Mugen-Hondával állapodott meg.
• A Minardi Hart-motorokról Ford-motorokra váltott.
• Ken Tyrrell eladta csapatát a British American Tobacco dohánygyár vezetésével alakult befektetői csoportnak, amely a következő évtől British American Racing (BAR) néven nevezett. Ebben az évben azonban még mint Tyrrell versenyeztek.

Pilótaváltozások

• Gerhard Berger visszavonult, a Benetton pedig elengedte Jean Alesit is, aki a Sauberhez távozott. A csapat két új versenyzője Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz lett.
• A Jordan Fisichella helyére Damon Hillt igazolta le, aki az Arrows-tól érkezett. Az Arrows az ő pótlására Mika Salót hozta.
• Habár Ken Tyrrell szerette volna, hogy maradjon, Jos Verstappent kirúgta az idény előtt az új vezetés, Ricardo Rosset szerződtetése mellett. A csapat másik pilótája Toranoszuke Takagi lett. Verstappen sem maradt sokáig ülés nélkül, mert a szezon közepén ő váltotta Jan Magnussent a Stewartnál.
• A Prost megvált Nakano Sindzsitől, és a helyére leigazolta Jarno Trullit, aki már az előző évben is beugrott, Olivier Panis sérülésekor. Nakano Trulli régi csapatához, a Minardihoz került, Katajama Ukjó visszavonulása után. Partnere az újonc Esteban Tuero lett.

Szabályváltozások

• Újra bevezették 1970 után a bordázott gumiabroncsot a slick gumik helyett. Az első gumikon három, a hátsókon négy hosszirányú bordának kellett lennie. A cél az volt, hogy csökkenjen a kanyarsebesség és így nőjön a biztonság. A slick gumik majd csak 2009-ben tértek vissza. A McLaren és a Benetton is gumiszállítót cserélt, Bridgestone-ra váltottak, a Ferrari viszont maradt a Goodyear-nél, így előállt az a helyzet, hogy a bajnoki riválisok eltérő gumiszállítóval dolgoztak.
• Az autók tengelytávját 200-ról 180 cm-re csökkentették, így azok keskenyebbek lettek. Ennek köszönhetően kevésbé lehetett kihasználni a leszorítóerőt, de a kisebb autóknak több helye volt a pályán, ami több előzési lehetőséget biztosított.
• Több szabályt is előírtak a fékekre, hogy azok hatékonyságát regulázzák. A cél az előzés megkönnyítése és a költségcsökkentés volt^[4].
• Mostantól mindegyik csapatnak kötelezően fel kellett szerelnie egy kamerát a motorborítás tetejére, amelynek alakját I-ről a sokkal aerodinamikusabb T-re cseréltek.
• Betiltották az úgynevezett X-szárnyakat, amelyek a Tyrrell kezdeményezésére jelentek meg először még az előző idényben, az oldaldobozokra rögzítve^[5].
• Nem maximalizálták a szabadedzéseken megtehető körök számát^[6].

A szezon

Már az első versenyen egyértelmű volt, hogy a McLaren alkalmazkodott a legjobban az új szabályokhoz. Pilótái kibérelték az időmérőn az első sort, a pole-ból induló Häkkinen, de még Coulthard is fél másodpercet adott a harmadik Schumachernek. A versenyben sokáig vezető Häkkinen a 36. körben tévedésből kijött a boxba, az időveszteség pedig eég volt ahhoz, hogy Coulthard átvegye a vezetést. Egy, a verseny előtt kötött megállapodásuknak eleget téve azonban visszanegedte őt az élre, így Häkkinen nyert. Az eredménnyel szemben a riválisok óvást nyújtottak be, de elutasították.

Brazíliában ugyanez volt a helyzet: első sor, tönkrevert mezőny, Häkkinen győzelme. Ekkor azonban egy botrány volt alakulóban a McLaren fékei körül: egy harmadik fékpedállal képesek voltak külön-külön fékezni az első és a hátsó fékeket, akár a kanyarokban is, ami nem volt megengedett. A csapat beleegyezett, hogy kiveszi a technikát az autóiból, de a dominanciájuk megmaradt.

Argentínában változott a helyzet: a Goodyear új abroncsai remekül működtek a Ferrarin, így Schumacher győzni tudott, Häkkinen csak második lett, Irvine pedig harmadik. Coulthard, aki egy Schumacherrel való összeakaszkodást követően még a verseny elején megpördült, csak hatodik lett. Imolában aztán Coulthard nyert pole pozícióból, Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen a váltó hibája miatt feladni kényszerült a futamot. A spanyol és a monacói nagydíjakon azonban ellentmondást nem tűrően győzött, és kényelmes előnyre tett szert a tabellán.

A kanadai, francia és brit nagydíjakat ezután Schumacher nyerte meg, és szerencséjére a McLaren versenyzőit technikai meghibásodások és vezetői hibák fosztották meg az értékes pontoktól. Ennek a vége az lett, hogy Schumacher és Häkkinen közt a különbség két pontra apadt, Coulthard viszont már 26 ponttal volt lemaradva, így az ő esélyei a bajnoki címre matematikaivá váltak.

Az osztrák és a német nagydíjakon a McLaren megmutatta, hogy azért még mindig övék a legerősebb autó. A magyar nagydíjon aztán, köszönhetően a zseniális boxtaktikának, Schumacher győzelmet aratott, míg Häkkinen csak hatodik lett. Ezután következett a belga nagydíj, a sportág történetének egyik legnagyobb rajtbalesetével. Az esős körülmények közt megrendezett futamon a fél mezőny összeütközött a rajtot követően, négyen már el sem tudtak rajtolni az újraindításnál, amelyre csak egy óra múlva került sor a tartalékautók hiánya miatt. A versenyen sok kieső volt, köztük Häkkinen már a rajt után, Coulthard és Schumacher pedig egy lekörözéskor ütköztek össze és estek ki. A három keréken a boxutcába evickélő Schumacher indulatosan ment volna számonkérni Coulthardot. A futam meglepő befutót hozott: Damon Hill nyert a Jordannel, a második helyre a csapattársa, Ralf Schumacher ért oda, a harmadik pedig Alesi lett a Sauberrel.

Schumacher Monzában győzelemmel tért vissza, Häkkinen pedig, aki a második helyen haladt, két megpördülés miatt, amit fékhiba okozott, csak negyedik lett. Két versennyel a vége előtt a két bajnoki rivális pontegyenlőséggel állt a táblázat élén, és a Ferrarinak még a konstruktőri címre is esélye volt. A luxembugi nagydíjon aztán Häkkinen újra győzni tudott, így Japánba is ő érkezett esélyesebbként. Végül világbajnok lett, miután a rajtnál Schumacher beragadt, majd egy defekt miatt fel kellett adnia a futamot.

Ez lett Häkkinen első bajnoki címe, a McLaren számára a nyolcadik konstruktőri bajnoki cím. Az 1997-es bajnokcsapat Williams pocsék idényen volt túl, mindössze kétszer állhattak fel a dobogóra, de a konstruktőri harmadik helyezést azért sikerült megszerezniük.

Futamok

#	Futam	Időpont	Helyszín	Győztes versenyző	Konstruktőr	Összefoglaló
615	ausztrál nagydíj	Március 8.	Melbourne	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
616	brazil nagydíj	Március 29.	Interlagos	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
617	argentin nagydíj	Április 12.	Oscar Gálvez	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
618	San Marinó-i nagydíj	Április 26.	Imola	David Coulthard	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
619	spanyol nagydíj	Május 10.	Catalunya	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
620	monacói nagydíj	Május 24.	Monaco	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
621	kanadai nagydíj	Június 7.	Circuit Gilles Villeneuve	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
622	francia nagydíj	Június 28.	Magny-Cours	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
623	brit nagydíj	Július 12.	Silverstone	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
624	osztrák nagydíj	Július 26.	A1-Ring	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
625	német nagydíj	Augusztus 2.	Hockenheimring	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
626	magyar nagydíj	Augusztus 16.	Hungaroring	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
627	belga nagydíj	Augusztus 30.	Spa-Francorchamps	Damon Hill	Jordan-Mugen-Honda	Összefoglaló
628	olasz nagydíj	Szeptember 13.	Monza	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
629	luxemburgi nagydíj	Szeptember 27.	Nürburgring	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
630	japán nagydíj	November 1.	Suzuka	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló

• Eredetileg a portugál nagydíj lett volna a szezon legutolsó versenye, október 11-én. Azonban akárcsak az előző évben, ezúttal is elmaradt, mert a portugál kormány nem volt hajlandó kifizetni a pálya biztonságosabbá tételével összefüggő átalakítások költségét. Emiatt az utolsó verseny előtt öthetes szünet következett. Portugália legközelebb csak 2020-ban rendezhetett versenyt.
• Ebben az évben nem került megrendezésre az európai nagydíj, hat év után először, mert a Nürburgring ezúttal is mint luxemburgi nagydíj szerepelt a naptárban^[7].

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	10	6	4	3	2	1	0

Helyezés	Versenyző	AUS	BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	LUX	JPN	Pont
1	Häkkinen	1	1	2	ki	1	1	ki	3	2	1	1	6	ki	4	1	1	100
2	M.Schumacher	ki	3	1	2	3	10	1	1	1	3	5	1	ki	1	2	ki	86
3	Coulthard	2	2	6	1	2	ki	ki	6	ki	2	2	2	7	ki	3	3	56
4	Irvine	4	8	3	3	ki	3	3	2	3	4	8	ki	ki	2	4	2	47
5	Villeneuve	5	7	ki	4	6	5	10	4	7	6	3	3	ki	ki	8	6	21
6	Hill	8	kiz	8	10	ki	8	ki	ki	ki	7	4	4	1	6	9	4	20
7	Frentzen	3	5	9	5	8	ki	ki	15	ki	ki	9	5	4	7	5	5	17
8	Wurz	7	4	4	ki	4	ki	4	5	4	9	11	16	ki	ki	7	9	17
9	Fisichella	ki	6	7	ki	ki	2	2	9	5	ki	7	8	ki	8	6	8	16
10	R.Schumacher	ki	ki	ki	7	11	ki	ki	16	6	5	6	9	2	3	ki	ki	14
11	Alesi	ki	9	5	6	10	12	ki	7	ki	ki	10	7	3	5	10	7	9
12	Barrichello	ki	ki	10	ki	5	ki	5	10	ki	ki	ki	ki	ni	10	11	ki	4
13	Salo	ki	ki	ki	9	ki	4	ki	13	ki	ki	14	ki	ni	ki	14	ki	3
14	Diniz	ki	ki	ki	ki	ki	6	9	14	ki	ki	ki	11	5	ki	ki	ki	3
15	Herbert	6	11	ki	ki	7	7	ki	8	ki	8	ki	10	ki	ki	ki	10	1
16	Trulli	ki	ki	11	ki	9	ki	ki	ki	ki	10	12	ki	6	13	ki	12	1
17	Magnussen	ki	10	ki	ki	12	ki	6										1
18	Nakano	ki	ki	13	ki	14	9	7	17	8	11	ki	15	8	ki	15	ki	0
19	Tuero	ki	ki	ki	8	15	ki	ki	ki	ki	ki	16	ki	ki	11	hn	ki	0
20	Rosset	ki	ki	14	ki	nk	nk	8	ki	ki	12	nk	nk	ni	12	ki	nk	0
21	Takagi	ki	ki	12	ki	13	11	ki	ki	9	ki	13	14	ki	9	16	ki	0
22	Panis	9	ki	15	11	16	ki	ki	11	ki	ki	15	12	ni	ki	12	11	0
23	Verstappen								12	ki	ki	ki	13	ki	ki	13	ki	0
Helyezés	Versenyző	AUS	BRA	ARG	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	LUX	JPN	Pont

Konstruktőrök

	Gyártó	Modell	Gumi	Győzelem	Dobogó	Pole pozíció	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-Mercedes	MP4/13	B	9	20	12	9	156
2	Ferrari	F300	G	6	19	3	6	133
3	Williams-Mecachrome	FW20	G		3			38
4	Jordan-Mugen-Honda	198	G	1	3			34
5	Benetton-Playlife	B198	B		2	1	1	33
6	Sauber-Petronas	C17	G		1			10
7	Arrows	A19	B					6
8	Stewart-Ford	SF02	B					5
9	Prost-Peugeot	AP01	B					1
10	Minardi-Ford	M198	B
11	Tyrrell-Ford	026	G

Közvetítések

Az 1998-as szezonban továbbra is az MTV rendelkezett a közvetítési jogokkal. Valamennyi időmérő edzés és futam az MTV1 csatornán került képernyőre, többnyire élőben, kivéve az ausztrál nagydíjat és az amerikai kontinensen rendezett futamokat, amelyeket felvételről sugároztak. A versenyeket a budapesti stúdióból kommentálták, kivéve a magyar nagydíjat. A kommentátorok Dávid Sándor és Palik László voltak, néhány alkalommal Frankl András is közreműködött.

Videók

• A szezon összefoglalója. YouTube