2023-as Izrael–Hamász-háború
From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2023-as Izrael–Hamász-háború 2023. október 7-én, a szimchat Tórá zsidó ünnep reggelén kezdődött. Ezen a napon a Gázai övezetben működő palesztin fegyveres ellenállási szervezetek a Hamász vezetésével váratlan, nagyszabású rajtaütést indítottak izraeli célpontok ellen. Ennek keretében a palesztinok körülbelül 3000 kezdetleges, házi készítésű rakétát lőttek ki Izraelre, palesztin harcosok áttörték az Izrael által a Gázai övezet köré épített műszaki zárat (hét méter magas kerítés, kamerák, érzékelők, önműködő gépfegyverek és őrtornyok kiterjedt rendszerét), laktanyákat, támaszpontokat támadtak meg, zsidó telepekre és településekre hatoltak be és számos foglyot ejtettek, akiket a Gázai övezetbe vittek. A palesztinok támadásukat al-Aksza áradás műveletnek[33] (arabul: عملية طوفان الأقصى) nevezték.
2023-as Izrael–Hamász-háború | |||
Arab–izraeli konfliktus | |||
Dátum | 2023. október 7. – (201 napja) | ||
Helyszín | Izrael, Palesztina, Libanon[1] és Szíria[2][3] | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Egységek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz 2023-as Izrael–Hamász-háború témájú médiaállományokat. |
A palesztin támadás során az izraeli oldalon 1139 fő vesztette életét. Az áldozatok közül 695 volt izraeli polgári személy (közülük 36 gyermek), 373 a rendvédelmi szervek tagja, 71 fő pedig külföldi, jellemzően az izraeli gazdaságokban és háztartásokban alkalmazott ázsiai vendégmunkás.[34] Az áldozatok egy része nem a palesztin harcosoknak esett áldozatul, hanem az izraeli fegyveres erők támadásai során, "baráti tűz" nyomán vesztette életét, azonban az izraeli hatóságok a különleges körülményekre hivatkozva nem tartották erkölcsileg elfogadhatónak az ilyen esetek kivizsgálását.[35]
A felek közti amúgy is rossz viszonyt tovább rontó palesztin támadás az izraeli állam és a palesztinok közötti sok évtizedes ellentétet és éveken át tartó, egyre súlyosbodó összecsapásokat követett. A kiváltó okok közé tartoztak az 1967 óta Izrael által törvénytelenül megszállt palesztin területek illegális zsidó telepeinek telepesei átal elkövetett mind gyakoribb támadások, valamint a Dzsenínben és az al-Aksza-mecsetben történt összecsapások, melyekben közel 250 palesztin és 32 izraeli vesztette életét. A Hamász ezeket az eseményeket jelölte meg a támadás fő okaként,[36] és felszólította a Gázán kívüli palesztinokat, hogy csatlakozzanak a megszállók elleni harchoz.[37][38]
Egyes szakértők a palesztin kitörést a harmadik intifáda kezdetének nevezték.[39] 1973 óta először, szinte pontosan 50 évvel a jom kippuri háború kezdete után Izrael hadi állapotot hírdetett.[40]
A nyugati világ több országa elítélte a Hamász erőszakos fellépését, és terrorizmusnak minősítette a szervezet támadását,[41][42][43][44] míg az arab világban sokan a palesztin területek izraeli megszállását és a palesztinok önrendelkezési jogának megtagadását okolták a helyzet eszkalációjáért.[45][46] Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó, Indonézia, Pakisztán, Nigéria és Törökország is deeszkalációra szólította fel a két felet,[47][48][49] Katar és Malajzia pedig a cionista telepeseknek az al-Aksza-mecsetbe történő erőszakos behatolásával magyarázta a háború kirobbanását. Afganisztán támogatását fejezte ki a palesztinoknak, míg a Hamász kijelentette, hogy Irán segítette az offenzíva kivitelezésében, amit az ország ugyan tagadott, de méltatta „a palesztinok spontán megmozdulását a megszálló hatalommal szemben”.[50] Az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy feltétel nélkül támogatja Izraelt, és mindent meg fog tenni az ország megsegítésére.[51]
A támadás nyomán az izraeli kormány országos szükségállapotot hirdetett.[52][53] Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy az ország háborúban áll.[54][55] Az izraeli ellentámadás a Vaskardok nevet kapta.[56] Izrael a palesztin rajtaütésre légitámadásokkal és rakétacsapásokkal válaszolt, melyek nemcsak katonai, hanem civil célpontokat – kórházakat, lakóépületeket, oktatási intézményeket, templomokat és mecseteket – is érintettek. A konfliktus első három napján a Palesztin Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint Izrael megölt legalább 500 palesztint, köztük civileket, gyermekeket és nőket is, míg az IDF kijelentette, hogy legalább 400 terroristával végzett.[57][58][59][60][61]
2023. október 27-én, több hétnyi bombázás és tüzérségi előkészítés után az izraeli szárazföldi haderők behatoltak a Gázai övezetbe.[62][63] Az izraeli támadás bejelentett célja a Hamász elpusztítása és a Gázai övezet elfoglalása volt.[64] Az izraeli behatolás nyomán hosszan elhúzódó, máig (2024 áprilisa) is tartó harcok kezdődtek, melyek során az izraeli haderő a gázai polgári infrastruktúra (lakóházak, közművek, oktatási és egészségügyi intézmények, hitéleti és kegyeleti intézmények) nagy részét elpusztította, az izraeli haderő műveletei pedig aránytalanul magas járulékos veszteségekkel, azaz szélsőségesen nagy számú palesztin civil áldozattal jártak, járnak.
A civil infrastruktúra izraeli haderők általi szándékos szétrombolása és a rendkívül nagy számú palesztin áldozat (többségükben gyermekek és nők) miatt 2023. december 29-én a Dél-afrikai Köztársaság a Nemzetközi Bírósághoz fordult, mivel meglátása szerint Izrael Gázában megsértette a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményt.[65] 2024. január 26-i határozatával a Nemzetközi Bíróság befogadta a Dél-afrikai Köztársaság indítványát, egyúttal átmeneti rendelkezésként Izrael államot a népirtás megakadályozására kötelezte.[66]
Mivel az izraeli hadsereg Gázai övezetben való működésében a Nemzetközi Bíróság határozata nyomán sem állt be érdemi változás, így az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa 2024. február 8-án sajtóközleményben hívta fel Izrael és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy a IV. Genfi Egyezmény 53. cikkelye tiltja a polgári tulajdon elpusztítását, kivéve, ha ez a pusztítás a harci tevékenységek miatt elkerülhetetlenül szükséges. Jelezte, hogy hivatala 2023 októberének vége óta számos esetet rögzített, melynek során az izraeli hadsereg polgári és egyéb infrastruktúraelemeket (ide értve a lakóépületeket, iskolákat, egyetemi campusokat) pusztított el olyan körzetekben, ahol nem, vagy már nem zajlottak harci cselekmények. Kiemelte, hogy Izrael nem szolgált meggyőző érvvel a polgári infrastruktúra ilyen kiterjedt elpusztítására. Felhívta a figyelmet, hogy az otthonok és egyéb alapvető polgári infrastruktúra ilyetén elpusztítása ellehetetleníti a harcok előtt a területen élt népesség visszatérését, és úgy tűnik, hogy célja az, illetve azzal az eredménnyel jár, hogy a polgári lakosság visszatérése ezekre a területekre lehetetlenné válik. Emlékeztette az izraeli hatóságokat, hogy a polgári lakosság erőszakos áttelepítése háborús bűncselekmény lehet.[67]
2024. március 22-re a háború gázai palesztin áldozatainak száma átlépte a 32000 főt. Az övezet lakossága a harcok előtt közelítőleg 2,2 milliós volt, azaz közelítőleg 69 palesztin lakosra jut egy halott, ami rendkívül magas szám.[68]
2024. március 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa 2728 számú határozatával azonnali, a Ramadán végéig tartó tűzszünetre szólította fel a feleket, amely egy tartós fenntartható tűzszünethez vezet. Követelte továbbá valamennyi túszként tartott feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint, hogy a felek tartsák be a nemzetközi jog által rájuk rótt kötelezettségeiket minden általuk fogvatartott személlyel kapcsolatban. Felszólított továbbá a Gázai övezet polgári lakossága védelmének megerősítésére és az övezetbe irányuló emberiességi segély tömeges bejutását gátló minden akadály megszüntetésére.[69]
Az ENSZ BT által elvárt tűzszünet azonban nem jött létre és a Gázai övezetbe irányuló emberiességisegély-szállítmányok elől sem hárultak el az azok bejutását és a teljes népesség közti szétosztását gátló akadályok. Ezért a Nemzetközi Bíróság a gázai helyzet és körülmények változására, az éhínség kialakulására tekintettel 2024. március 28-án kiegészítette a január 26-i határozatával elrendelt átmeneti rendelkezéseit.[70]A bíróság felszólította Izraelt, hogy tegyen meg minden szükséges és hatékony intézkedést annak érdekében, hogy az ENSZ-szel teljes körűen együttműködve haladéktalanul biztosítsa a sürgősen szükséges alapvető szolgáltatások és emberiességi támogatás valamennyi érdekelt általi akadálytalan és nagyszabású biztosítását, beleértve az élelmiszert, vizet, villanyáramot, üzemanyagot, hajlékot, ruházatot, tisztálkodási és tisztasági szükségleteket, ide értve a gyógyászati eszközöket és orvosi ellátást is, ehhez pedig növelje a szárazföldi belépési pontok számát és áteresztőképességét, azokat pedig mindaddig tartsa nyitva, amíg az szükséges.[71]
Azonban Izrael figyelmen kívül hagyta a Nemzetközi Bíróság rendelkezéseit, izraeli részről nem történtek érdemi lépések a gázai polgári lakosság védelmére, nem indult meg az alapvető szolgáltatások helyreállítása, nem hárultak el az akadályok az emberiességi segély bejutása elől. 2024. április elsején, napokkal a Nemzetközi Bíróság rendelkezéseinek meghozatala után az izraeli hadsereg három gyors egymásutánban végrehajtott dróntámadásban elpusztította a Gázai övezetben élelmiszer-segélyezést végző World Central Kitchen nemzetközi segélyszervezet három gépjárművét, ezzel megölve a szervezet hét munkatársát.[72] Az áldozatok közt volt gázai palesztin, ausztrál, kanadai-amerikai, lengyel és három brit állampolgár is, így a támadás széleskörű nemzetközi felháborodást okozott. [73][74][75]
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2024. április 5-én kelt határozatában foglalt állást Izraelnek a hadserege által a Gázai övezetben és a megszállt palesztin területeken elkövetett lehetséges háborús bűnök, emberi- és emberiességi jogi jogsértések miatti elszámoltatása mellett, valamint felszólította az országokat a hadfelszerelések Izraelnek történő eladása, szállítása leállítására.[76][77] Ezzel egy időben a gázai palesztin áldozatok száma meghaladta a 33000 főt.
A palesztinoknak a genfi egyezmények I. jegyzőkönyve értelmében a nemzetközi jog és az ENSZ által elismert joguk van ellenállni az izraeli megszállásnak. Ezt a jogot az idegen és gyarmati uralom alatt álló összes nép önrendelkezési jogával összefüggésben erősítették meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése (UNGA) kifejezetten megerősítette a palesztinok jogát ahhoz, hogy ellenálljanak az izraeli katonai megszállásnak, beleértve a fegyveres harcot is.[78] Az A/RES/38/17 (1983.11.22.) közgyűlési határozat 2. pontja kimondta, hogy „megerősíti a népek függetlenségükért, területi integritásukért, nemzeti egységükért, valamint a gyarmati uralom, az apartheid és az idegen megszállás alóli felszabadulásukért folytatott küzdelmének legitimitását, minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is."[79]