A szamárium izotópjai
Wikimédia-listaszócikk / From Wikipedia, the free encyclopedia
A természetes szamárium (Sm) öt stabil – 144Sm, 149Sm, 150Sm, 152Sm és 154Sm – és két rendkívül hosszú élettartamú radioaktív izotópból – 147Sm (1,06·1011 év) és 148Sm (7·1015 év) – áll, melyek közül a leggyakoribb a 152Sm (természetes előfordulása 26,75%). A 146Sm felezési ideje is elég hosszú (1,03·108 év), de a természetben mára már csak nyomokban található meg, az eredeti, szupernóva robbanás nukleoszintézise során keletkezett mennyisége szinte teljesen elbomlott azóta.[1]
A természetben is fellelhető izotópokon kívül a leghosszabb életűek a 151Sm (felezési ideje 96,6 év [2]) és a 145Sm (340 nap). A többi izotóp felezési ideje 2 napnál rövidebb, a többségé a 48 másodpercet sem éri el. 12 magizomerje ismert, közülük a legstabilabbak a 141mSm (t1/2 22,6 perc), 143m1Sm (t1/2 66 másodperc) és 139mSm (t1/2 10,7 másodperc).
Hosszú élettartamú izotópjai – a 146Sm, a 147Sm és a 148Sm – elsősorban alfa-bomlóak, és neodímiummá alakulnak át. A kisebb atomtömegű instabil szamárizotópok főként elektronbefogással bomlanak, melynek során prométium keletkezik; a nehezebb izotópokból pedig negatív béta-bomlás során európiumizotópok jönnek létre.
A szamáriumizotópokat kőzetek és meteoritok korának meghatározására használják (szamárium-neodímium kormeghatározás).
A 151Sm közepes felezési idejű hasadási termék és egyben reaktorméreg. A maghasadás során keletkező stabil 149Sm is reaktorméreg.
Standard atomtömeg: 150,36(2) u