Abbászidák - Wikiwand
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Abbászidák.

Abbászidák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Abbászidák
7501368
Általános adatok
Vallás Szunnita iszlám
Kormányzat
Államforma Kalifátus
Dinasztia Abbászida
ElődállamUtódállam← 
Arab
بنو عباس
Tudományos átirat
Banū ʿAbbās
Fordítás
ʿAbbās-törzs
Arab
عباسيون
Tudományos átirat
ʿAbbāsiyyūn
Fordítás
Abbászidák

Az Abbászidák (Abbász-törzs) a mekkai Kurajs-törzs egyik klánját alkották, amely közeli rokonságban állt Mohamed prófétával – alapítója, a névadó al-Abbász éppúgy Abd al-Muttalib fia volt, mint Mohamed apja, Abdalláh. Politikailag sokáig nem képviseltek súlyt, majd a 8. században szervezkedni kezdtek az Omajjádok ellen, és végül ők álltak annak a mozgalomnak az élére, mely 750-ben végleg megdöntötte az első kalifadinasztia hatalmát. A hatalmi centrumot Szíriából Irakba áthelyező új dinasztia kezdettől fogva számos vallási és szociális jellegű belső zavargással kellett, hogy szembenézzen, ami azt eredményezte, hogy hatalma a 9. század közepén hanyatlásnak indult. Addig azonban asz-Szaffáh (749/750754) utódai félelmetes erővel rendelkeztek. A legismertebb Abbászida, az Ezeregyéjszaka meséiben is helyet kapó Hárún ar-Rasíd (786809) még adófizetésre kényszerítette a Bizánci Birodalmat és még Nagy Károly frank császárral is szívélyes diplomáciai kapcsolatban állt.

A válság nyitánya ar-Rasíd fiainak polgárháborúja volt, melyet különféle hadúri emírdinasztiák felemelkedése követett. Ezek ellensúlyozására a kalifátus rabszolgaseregek (ld. gilmán) felállításával kísérletezett, ami katasztrofális hatással volt az események kimenetelére: a zömmel törökökből álló haderő elsődleges politikacsinálóvá lépett elő a század második felében. Ekkor még kemény harcok árán úgy-ahogy sikerült megállítani a hadurak önállósodását, de 905 után ismét rohamos hanyatlás indult meg: 936-ban a kalifa maga kérte egy környékbeli sejk, Ibn ar-Ráik védelmét, 945-ben pedig végleg az egyik katonadinasztia, az iráni Buvajhidák felügyelete alá került a kalifátus. Szerepe pusztán az egyes részfejedelmek hatalmának legalizálása volt, hiszen a hatalom alapja elméletileg a kalifa által kiadott kinevezés volt.

Az 1258-as mongol hódításig a bagdadi kalifák csupán névlegesen uralkodtak. Ezt követően az egyiptomi mamelukok vették őket magukhoz, és egészen 1517-ig itt gyakorolták névleges hatalmukat minden politikai súly nélkül. Amikor III. al-Mutavakkiltól a hódító I. Szelim, az Oszmán Birodalom szultánja 1517-ben megszerezte maga és utódai számára a tisztséget, ennek már semmiféle politikai jelentősége nem volt.

Eredetük

Bár al-Abbász Mohamed nagybátyja volt, az abbászidák szorosan véve nem tartoztak a szűk családhoz, az ún. ahl al-bajthoz (ezt elsősorban az alidák, Ali ibn Abí Tálib és Fátima az-Zahrá utódai hangsúlyozták), és nem is játszottak komolyabb szerepet az arab és iszlám világ történetében egészen a 9. századig. Maga al-Abbász a szahába, a prófétai társak közé tartozott. Két fiát, Fadlot és Abdalláhot szintén a társak közé számítják, ő maga kiváló vallástudós és hagyományozó volt; az első fitna során unokatestvére, Ali pártját fogta.

Abdalláh utódai áttelepültek Palesztina területére, és a tudósítások szerint II. Jazíd (720724) kalifátusa alatt kezdték meg agitációjukat az Omajjádok ellen. Ostorozták az uralkodó körök vallástalanságát és korrupcióját, illetve az iszlám egységét hirdetve elítélték azok maválíval – iszlámra áttért, mégis másodrangú alattvalóként (mavla = kliens) kezelt alattvalókkal – szembeni bánásmódját. Hisám kalifa idejére elsősorban Horászánban folytatott, Kúfa hagyományosan Omajjád-ellenes városából irányított agitációjuk mind látványosabbá vált, ezért a központi hatalom több hívükkel és családjukkal szemben is megtorlást alkalmazott.

Történetük

Az abbászida forradalom

Szervezkedésüket megkönnyítette, hogy Muhammad ibn al-Hanafijja fia, Abú Hásim halála után Abdalláh ibn al-Abbász unokáját, Muhammad ibn Alit ismerték el utódjának a hajdani Muhtár-féle – egyébként síita – mozgalom hívei. Ez a központi mag Hurászánt választotta szervezkedésének helyszínéül, mely az alidák törekvéseitől mindeddig mentes maradt – azaz a népességnek nem volt kifogása az abbászidákkal, mint „családhoz nem tartozókkal” szemben –, jelentős számú maválí élt itt, és a népes arab katonaságot törzsi ellentétek (ld. kalbiták és kajsziták) osztották meg. Ráadásul ez a távoli, belső és külső harcokkal terhelt vidék viszonylag rejtve volt a központi hatalomtól is. Az abbászidák követelései, valamint a tény, hogy elutasították a próféta családjának természetfelettiségét, azaz elhatárolódtak a túlzó síitáktól, a térség számos muszlimja számára nagyon rokonszenves volt. Emellett igyekeztek a síitákat is megnyerni ügyüknek, akik bizonyos Muhammad ibn Abdalláhot, a „tiszta lelket” (an-Nafsz az-Zakiyya), Ali al-Haszan nevű fiának dédunokáját tervezték trónra juttatni.

A mozgalom vezetésében kulcsszerepet játszott a kúfai vezető, Abú Szaláma, de még inkább a karizmatikus, később is rengeteg saját hívet maga mögött tudó mervi perzsa, Abú Muszlim. Abú Muszlim vezetésével 747-ben bontottak fekete zászlót az abbászidák – vezetőjük ekkor Ibráhím, Muhammad ibn Ali fia – hívei. II. Marván, aki a családja, illetve síita és háridzsita lázadók ellenében egyaránt kénytelen volt helytállni, Naszr ibn Szajjár hurászáni helytartó 748-as halálát követően kénytelen volt azzal szembesülni, hogy Irán elveszett számára, és az abbászidák betörtek Irakba. Hiába fogták el és ölték meg Ibráhímot a börtönben, fivérét, Abú l-Abbászt kalifává kiáltották ki Kúfában. 750 januárjában a Nagy-Záb menti csatában Marván kimerült és demoralizált hadseregét szétverték az abbászidák. Marván Egyiptomba menekült, ahol a nyáron megtalálták és meggyilkolták. Abú l-Abbász nem bízta a véletlenre helyzete biztosítását, ezért egy békülési lakoma során legyilkoltatta az összes Omajjádot, és a kegyes II. Omár valamint a nagy hódító I. Muávija kivételével elődjeik maradványait is kihantolták. Csak egy tudott megmenekülni, Hisám unokája, Abd ar-Rahmán, aki 756-ban önálló emírséget szakított el a maga számára az Ibériai-félszigeten.

A berendezkedés

Abú l-Abbász az Omajjádok legyilkolásáért érdemelte ki az asz-Szaffáh („a mészáros”) melléknevet. Később minden utódja uralkodói melléknevén kormányzott. 754-es halála után fivére, a két trónkövetelővel szemben is diadalt arató al-Manszúr (754775) volt az, aki ténylegesen megszilárdította pozícióját: a síita Kúfából 762-ben az újonnan épített fővárosába, Bagdadba költözött. Ezáltal a nyugati térség (Észak-Afrika, Egyiptom és Szíria) veszített súlyából a birodalmon belül. Itt kapott helyet a kalifa udvara, tekintélyes adminisztrációja és a központi hadsereg, az ún. hurászáni gárda.

Az Omajjádok bukásával számos elégedetlenkedő csoport maradt talpon, sőt újak születtek. Az arab törzsi viszálykodás nem szűnt meg, bár súlyát vesztette, ugyanis a maválí egyenjogúsításával az arab alattvalók befolyása jelentősen csökkent. A háridzsiták fundamentalista elképzeléseit természetesen az abbászidák sem kívánták megvalósítani, és a síiták is kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy kihasználták őket és hazudtak nekik. 755-ben a veszedelmesen nagy hatalomra szert tett Abú Muszlim meggyilkolásával majdnem fél évszázadig tartó lázongás vette kezdetét a keleti tartományokban, melynek ideológiai hátterét különféle szinkretisztikus nézetek képezték. Az Omajjádok hívei is gyakorta lázongtak Szíriában és Egyiptomban.

A fénykor

Al-Manszúrt a fia, al-Mahdí (775785) követte a trónon. Az ő idejére annyira megerősödött a központi hatalom, hogy a különféle lázongások ellenére megkezdődtek a Bizánci Birodalom elleni hadjáratok, melyekben már trónörökösként kitűnt a kalifa kisebbik fia, Hárún ar-Rasíd, aki 782-es hadjáratával a Boszporuszig hatolt, és adófizető vazallussá tette a képrombolási harcokkal foglalkozó császárságot. Az Ezeregyéjszaka elbeszéléseiben szereplő Harun ar-Rasíd (ur. 786-809) uralkodása idején a birodalom ügyeit a mindennapokban a vezírek igazgatták, akik a Barmakidák családjából kerültek ki, s nagy befolyásra tettek szert és a kalifákat igyekeztek a háttérbe szorítani. Harun ar-Rasid fellépett ellenük és leverte az ellene szított felkeléseket Iránban, Egyiptomban és Horászánban. Az uralkodó haladás melletti elkötelezettségét jelzi, hogy 793-ban Bagdadban papírgyártó üzem létesülhetett.

Az abbászida hatalom gyengülése

Harun ar-Rasíd halála után fiai, Amín és Mámún marakodtak a trónért, melyet végül az utóbbi Bagdad feldúlása után 813-ban a horászáni, iráni katonaság segítségével ragadott el a fivérétől. A bagdadi arab lakosság és az iráni katonák közötti állandó összetűzések miatt aztán a kalifátus központját Bagdadból Szamarrába kellett költöztetni, ahol 847 és 869 között működött. A hatalomért dúló belviszályokat súlyosbította a 9. században több síita felkelés is. A központi hatalom gyengülése nyilvánult meg abban, hogy a kalifa a tartományok élére általában iráni származású katonai parancsnokokat, emíreket nevezett ki, akik hűségesküt tettek a kalifának és adót fizettek neki. Ezen kívül azonban gyakorlatilag független uralkodóként viselkedtek. Így aztán a tartományokban helyi dinasztiák jöttek létre. (Túlúnidák,Ihsídidák, Aglabidák, Táhiridák,Szaffáridák,Számánidák) . A 10. században az abbászida kalifák lényegében csak Irakban tartották kezükben a politikai hatalmat. Az állam vezetése az Emír al-Umara (főemír) kezébe került 936-tól. E század éveiben az iszlám világ nagy részében a síiták jutottak hatalomra. A Fátimidák Kairóban új kalifátus alapítottak, és ők tartották uralmuk alatt Észak-Afrikát, majd Egyiptomot és Szíriát is. Irakban és Perzsiában a szintén síita Buvajhidák kaparintották meg a vezetést és 945-ben csapataikkal bevonultak Bagdadba, s az abbászida kalifák lényegében a bábok szerepére kényszerültek.

A dinasztia hanyatlása

Az abbászidák központi területére már a 8. századtól folyamatos volt a török népek beszivárgása. A 9. században már valamennyi iszlám udvarban a paloták testőrségét a törökök alkották. 1055-ben a szeldzsuk törökök felmentették a kalifátus központi területeit a szektás vallási nyomás alól, ám a tényleges politikai hatalom mégsem került vissza a kalifák kezébe. Csupán a 12. században, amikor a szeldzsukok egymás elleni harcai domináltak és ez által katonai erejük meggyengült, sikerült al-Muktafi és an-Nászir kalifáknak Irán és Ny-Perzsia felett a vezetést a kezükbe venni. 1258-ban a mongol hadak, Hülegü vezetésével egész Irakot elfoglalták, felégették Bagdadot és az utolsó bagdadi kalifát, al-Musztaszimot pedig megölték. Az Abbászida Birodalom a mongol pusztítás hatására megszűnt. Az Egyiptomban és Szíriában uralkodó mamlúk szultán, Bajbarsz ugyan al-Musztanszir néven kalifának kiáltott ki egy Abbászidát, s ennek leszármazottai még egészen az oszmán-török hódításig viselték a kalifa címét, de tényleges hatalmat már nem gyakorolhattak, mindössze a katonaság által hatalomra juttatott szultánok beiktatása volt a feladatuk.

Gazdasági és kulturális fejlődés az abbászidák uralkodása alatt

A korszakot az iszlám fénykorának, egyesek az iszlám reneszánsznak nevezik. A 9-10. századi politikai zűrzavar ellenére széles körű volt a gazdaság és a kereskedelem fejlődése. A művek gazdagsága jellemezte az irodalom, a teológia, a filozófia és a természettudományok területét. Iszlám kultúrközpontok jöttek létre Bagdadban, Damaszkuszban, Kairóban, Mekkában és Szamarkandban, ahol az arab tudósok és művészek egybeolvasztották a keleti és a hellenisztikus tudományos és kulturális értékeket, s megteremtették az iszlám tudomány és kultúra alapjait, melyek mindenekelőtt Spanyolországon keresztül befolyást gyakoroltak a kereszténységre is. Ezekhez a kulturális hagyományokhoz a beáramló törökök is asszimilálódtak és iszlamizálódtak.

Abbászida kalifák listája (7501258)

Kép vagy
Pénzérme
Uralkodó
Uralkodott
Székhely
Arab név
Megjegyzés
ABDALLÁH asz-Szaffáh
* 721/722
754. június 9.
750754
Kúfa
أبو العباس عبد الله السفاح Székhelye Kúfa volt.
ABDALLÁH al-Manszúr
* 712
775. október 7.
754775
Kúfa, Bagdad
أبو جعفر عبد الله المنصور Asz-Szaffáh fivére. Nevéhez fűződik Bagdad felépítése 762-ben.
MUHAMMAD al-Mahdi
* 744/745
785. augusztus 4.
775785
Bagdad
أبو عبد الله محمد المهدي Al-Manszúr fia.
MÚSZA al-Hádi
* 764. április 26.
786. szeptember 14.
785786
Bagdad
أبو محمد موسى الهادي Al-Mahdi fia.
HÁRÚN ar-Rasíd
* 763. március 17. vagy 766 februárja
809. március 24.
786809
Bagdad
أبو جعفر هارون الرشيد Al-Hádi fivére.
MUHAMMAD al-Amín
* 787 áprilisa
813. szeptember 24./25.
809813
Bagdad
أبو عبد الله محمد بن هارون الرشيد الامين Ar-Rasíd fia.
ABDALLÁH al-Mamún
* 786. szeptember 13.
833. augusztus 9.
813833
Bagdad
أبو العباس عبد الله Al-Amín fivére.
MUHAMMAD I. al-Mutaszim
* 796 októbere
842. január 5.
833842
Bagdad, Szamarra
أبو إسحاق محمد المعتصم بالله Al-Mamún fivére. 836-ban áttette székhelyét új fővárosába, Szamarrába.
HÁRÚN I. al-Vászik
* 812. április 18.
847. augusztus 10.
842847
Szamarra
أبو جعفر هارون الواثق بالله I. al-Mutaszim fia.
DZSAFAR I. al-Mutavakkil
* 822 márciusa
861. december 11.
847861
Szamarra
أبو الفضل جعفر المتوكل على الله I. al-Vászik fivére.
MUHAMMAD al-Muntaszir
* 837 novembere
862. június 25.
861862
Szamarra
أبو جعفر محمد المنتصر بالله I. al-Mutavakkil fia.
AHMAD I. al-Musztaín
* 831
866. október 17.
862866
Szamarra
أبو العباس أحمد المستعين بالله I. al-Mutaszim unokája. Lemondott a trónról.
MUHAMMAD al-Mutazz
* 847
869 júliusa/augusztusa
866869
Szamarra
أبو عبد الله محمد المعتز بالله I. al-Mutavakkil fia. Meggyilkolták.
MUHAMMAD al-Muhtadi
* 833
870. június 21.
869870
Szamarra
أبو إسحاق محمد المهتدي بالله I. al-Vászik fia. Meggyilkolták.
AHMAD al-Mutamid
* 842/844
892. október 15.
870892
Szamarra
أبو العباس أحمد المعتمد على الله Al-Mutazz fivére.
AHMAD I. al-Mutadid
* 857
902. április 5.
892902
Szamarra, Bagdad
أبو العباس أحمد المعتضد بالله' Al-Mutamid unokaöccse. Székhelyét visszahelyezte Bagdadba.
ALI al-Muktafi
* 877/878
908. augusztus 13.
902908
Bagdad
أبو محمد علي بن أحمد المكتفي بالله I. al-Mutadid fia.
DZSAFAR al-Muktadir
* 895. november 13.
932. október 31.
908929
Bagdad
أبو الفضل جعفر المقتدر بالله al-Muktafi fivére.
MUHAMMAD al-Káhir
* 899
950. október 18.
929
Bagdad
أبو منصور محمد القاهر بالله Al-Muktadir fivére.
DZSAFAR al-Muktadir (2x)
929932
Bagdad
أبو الفضل جعفر المقتدر بالله Második uralkodása.
MUHAMMAD al-Káhir (2x)
932934
Bagdad
أبو منصور محمد القاهر بالله Második uralkodása.
AHMAD ar-Rádi
* 909 decembere
940. december 19.
934940
Bagdad
أبو العباس محمد الراضي بالله Al-Muktadir fia.
IBRÁHÍM al-Muttakki
* 914
968 júliusa
940944
Bagdad
أبو إسحاق إبراهيم المتقي لله Ar-Rádi fivére. Trónfosztották.
ABDALLÁH I. al-Musztakfi
* 903
949 szeptembere
944946
Bagdad
أبو القاسم عبد الله المستكفي بالله Al-Muktafi fia. Trónfosztották.
AL-FADL al-Mutí
* 914
974 szeptembere/októbere
946974
Bagdad
أبو القاسم الفضل المطيع لله Al-Muttakki fivére. Lemondott a trónról halála évében.
ABD AL-KARÍM at-Tái
* 932
1003. augusztus 3.
974991
Bagdad
أبو بكر عبد الكريم الطائع بالله Al-Mutí fia. Trónfosztották.
AHMAD al-Kádir
* 947/948
1031. november 29.
9911031
Bagdad
أبو العباس أحمد القادر بالله Al-Muttaki fia.
ABDALLÁH I. al-Káim
* 1001 szeptembere
1075. április 2.
10311075
Bagdad
أبو جعفر عبد الله القائم بأمر الله Al-Kádir fia.
ABDALLÁH al-Muktadi
* 1056
1092. február 4.
10751094
Bagdad
أبو القاسم عبد الله المقتدي بأمر الله I. al-Káim unokája.
AHMAD al-Musztazhir
* 1078 áprilisa/májusa
1118. augusztus 6.
10941118
Bagdad
أبو العباس أحمد المستظهر بالله Al-Muktadi fia.
AL-FADL al-Musztarsid
* 1092 áprilisa
1135. augusztus 29.
11181135
Bagdad
أبو المنصور الفضل المسترشد بالله Al-Musztazhir fia.
AL-MANSZÚR ar-Rásid
* 1109
1138. június 6.
11351136
Bagdad
أبو جعفر منصور الراشد بالله Al-Musztarsid fia. Trónfosztották.
MUHAMMAD al-Muktafi
* 1096. április 9.
1160. március 12.
11361160
Bagdad
أبو عبد الله محمد المقتفي لأمر الله Al-Musztarsid fivére.
JÚSZUF I. al-Musztandzsid
* 1116. augusztus 13.
1170. december 20.
11601170
Bagdad
أبو المظفر يوسف المستنجد بالله Al-Muktafi fia.
AL-HASZAN al-Musztadi
* 1142. március 23.
1180. március 27./30.
11701180
Bagdad
أبو محمد الحسن المستضئ بأمر الله I. al-Musztandzsid fia..
AHMAD an-Nászir
* 1158. augusztus 6.
1225. október 5.
11801225
Bagdad
ابو العباس أحمد بن المستضيء الناصر لدين الله Al-Musztadi fia.
MUHAMMAD az-Záhir
* 1176
1226. július 10.
12251226
Bagdad
أبو النصر محمد الظاهر بأمر الله An-Nászir fia.
AL-MANSZÚR I. al-Musztanszir
* 1192. február 17.
1242. december 5.
12261242
Bagdad
أبو جعفر منصور المسنتصر بالله Az-Záhir fia.
ABDALLÁH al-Musztaszim
* 1213
1258. február 20.
12421258
Bagdad
أبو أحمد عبد الله المستعصم بالله I. al-Musztanszir fia. Halála évében trónfosztották.

Kései, névleges kairói Abbászida kalifák listája (12611517)

A bagdadi Abbászida kalifátust a mongol Hülegü ilhán semmisítette meg 1258-ban. Nem sokkal később Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán saját hatalma legitimálása céljából egy Szíriába menekült Abbászida-sarjat kiáltatott ki kalifának és Egyiptomba hozatta. Az új kalifa cserébe a szultánt Egyiptom, Szíria, Dijár-Bekr, Hidzsász, Jemen és az Eufrátesz vidékének uralkodójává nevezte ki. A későbbi kalifák is Egyiptomban éltekː politikai hatalmuk nem volt, elsősorban a vallásos alapítványok felügyeletét látták el, nevük szerepelt a pénzérméken és a pénteki imaszövegben. Amikor I. Szelim oszmán szultán 1517-ben meghódította Egyiptomot, IV. al-Mutavakkil kalifát Konstantinápolyba vitette „vendégként”.[1] Ő volt az utolsó Abbászida kalifa, tisztségét a későbbi oszmán szultánok használták.

Uralkodó
Uralkodott
Megjegyzés
AHMAD II. al-Musztanszir kalifa: 1261, †1262. november 27. I. al-Musztanszir fivére.
AHMAD I. al-Hákim (*1247) kalifa: 1262, †1302. január 19. Al-Musztarsid ükunokája.
SZULAJMÁN II. al-Musztakfi (*1285. március 23.) kalifa: 1302, †1340 februárja I. al-Hákim fia.
IBRÁHÍM II. al-Vászik kalifa: 13401341, †1341 után II. al-Musztakfi unokaöccse.
AHMAD II. al-Hákim kalifa: 1341, †1352 II. al-Musztakfi fia.
ABU BAKR II. al-Mutadid kalifa: 1352, †1362 II. al-Hákim fivére.
ABDALLÁH II. al-Mutavakkil kalifa: 13621377, ld. alább II. al-Mutadid fia.
ZAKARIJJA II. al-Mutaszim kalifa: 1377-ben, ld. alább II. al-Vászik fia.
ABDULLÁH II. Al-Mutavakkil (2x) kalifa: 13771383, ld. alább Második uralkodása.
UMAR III. al-Vászik kalifa: 1383, †1386. november 13. II. al-Musztaszim fivére.
ZAKARIJJA II. al-Musztaszim (2x) kalifa: 1386, †1389 Második uralkodása.
ABDALLÁH II. al-Mutavakkil (3x) kalifa: 1389, †1406. január 9. Harmadik uralkodása.
AL-ABBÁSZ II. al-Musztaín (*1391 k.) kalifa: 14061414, †1430 februárja/márciusa II. al-Mutavakkil fia. 1412-ben Egyiptom szultánja is.
DÁVÚD III. al-Mutadid (*1380) kalifa: 1414, †1441. július 23. II. al-Musztaín fivére.
SZULAJMÁN III. al-Musztakfi (*1388) kalifa: 1441, †1451. január 29. III. al-Mutadid fivére.
HAMZA II. al-Káim kalifa: 14511455, †1458 III. al-Musztakfi fivére.
JÚSZUF II. al-Musztandzsid (*1393?) kalifa: 14551479, †1483. február 22. II. al-Káim fivére.
ABD AL-AZÍZ III. al-Mutavakkil (*1416) kalifa: 1479, †1497. szeptember 27. II. al-Musztaín fia.
JAAKÚB Al-Musztamszik kalifa: 14971508, ld. alább III. al-Mutavakkil fia.
MUHAMMAD IV. al-Mutavakkil kalifa: 15081516, ld. alább Al-Musztamszik fia.
JAAKÚB Al-Musztamszik (2x) kalifa: 15161517, †1521 Második uralkodása.
MUHAMMAD IV. al-Mutavakkil (2x) kalifa: 1517-ben, †1543 Második uralkodása.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. Germanus Gyulaː Az arab irodalom története (3., átdolgozott, bővített kiadás), Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, 217–218. o.

Források

  • The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
  • Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
  • Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
  • Magyar Nagylexikon 1. kötet. (1993) Budapest. Akadémiai Kiadó ISBN 963 05 6612 5
  • Az emberiség krónikája (1990) Budapest. Officina Nova ISBN 963 78 3560 1
  • Kronológia. (2006) Budapest. Magyar Nagylexikon Kiadó. ISBN 963 05 6611 7
{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Abbászidák
Listen to this article