Albertus Magnus
német teológus, filozófus, polihisztor, egyháztanító / From Wikipedia, the free encyclopedia
Albertus Magnus, másképp Kölni Albert vagy egyházi nevén Nagy Szent Albert, (születési neve: Albrecht Bollstädt) (Lauingen, 1193 körül – Köln, 1280. november 15.) latin nyelven író középkori német teológus, a regensburgi egyházmegye püspöke, filozófus, polihisztor,[1] egyháztanító, a skolasztikus filozófia kiemelkedő alakja. Élete alkonyán a Magnus (= Nagy) jelzőt csatolták a nevéhez.[2] Egyesek a középkor legnagyobb német filozófusaként és teológusaként hivatkoznak rá. [3][4]
Albertus Magnus | |
püspök, hitvalló, egyháztanító | |
Születése | |
1193 körül Lauingen, Bajorország | |
Halála | |
1280. november 15. (kb. 87 évesen) Köln | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Boldoggá avatása | 1622, Róma Boldoggá avatta: XV. Gergely pápa |
Szentté avatása | 1931. december 16., Róma Szentté avatta: XI. Piusz pápa |
Sírhely | Szent András-templom |
Kegyhely | Szent András-templom, Köln |
Ünnepnapja | november 15. |
Védőszentje ennek | természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak |
Irodalmi munkássága | |
Fő művei | De animalibus |
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bbollst.html bollst.html Albertus Magnus a Catholic Hierarchy-n] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Albertus Magnus témájú médiaállományokat. |
A keresztény hit és az ókori tudomány összeegyeztetésének útjait egyengette azzal, hogy Arisztotelész műveit megismertette a nyugat-európai tudományos élet köreiben, s kiegészítette az arab és zsidó magyarázók fordításaival is. Vele kezdődik nyugaton a komoly természettudományos érdeklődés, melyet addig a teológia teljesen kiszorított.[5] Bölcseleti művei nagyrészt az arisztotelészi iratok bőséges kommentárjai.[3]