Albertus Magnus, másképp Kölni Albert vagy egyházi nevén Nagy Szent Albert, (születési neve: Albrecht Bollstädt) (Lauingen, 1193 körül – Köln, 1280. november 15.) latin nyelven író középkori német teológus, a regensburgi egyházmegye püspöke, filozófus, polihisztor,[1] egyháztanító, a skolasztikus filozófia kiemelkedő alakja. Élete alkonyán a Magnus (= Nagy) jelzőt csatolták a nevéhez.[2] Egyesek a középkor legnagyobb német filozófusaként és teológusaként hivatkoznak rá. [3][4]

Quick facts: ...
Albertus Magnus
püspök, hitvalló, egyháztanító
Születése
1193 körül
Lauingen, Bajorország
Halála
1280. november 15. (kb. 87 évesen)
Köln
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása1622, Róma
Boldoggá avatta: XV. Gergely pápa
Szentté avatása1931. december 16., Róma
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Sírhely Szent András-templom
Kegyhely Szent András-templom, Köln
Ünnepnapja november 15.
Védőszentje természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak
Irodalmi munkássága
Fő művei De animalibus
Albertus Magnus a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Albertus Magnus témájú médiaállományokat.
Close

A keresztény hit és az ókori tudomány összeegyeztetésének útjait egyengette azzal, hogy Arisztotelész műveit megismertette a nyugat-európai tudományos élet köreiben, s kiegészítette az arab és zsidó magyarázók fordításaival is. Vele kezdődik nyugaton a komoly természettudományos érdeklődés, melyet addig a teológia teljesen kiszorított.[5] Bölcseleti művei nagyrészt az arisztotelészi iratok bőséges kommentárjai.[3]

Oops something went wrong: