Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő
orosz nagyhercegnő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Anasztaszija Nyikolajevna Romanova (oroszul: Великая Княжна Анастасия Николаевна Романова, Velikaja Knyazsna Anasztaszija Nyikolajevna Romanova; Peterhof (ma Szentpétervár) része, Orosz Birodalom, 1901. június 18. – Jekatyerinburg, Oroszország, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, az Orosz Birodalom utolsó uralkodójának, II. Miklós orosz cárnak és Alekszandra Fjodorovna cárnénak negyedik, egyben legfiatalabb leánya. A Romanov-ház tagja, testvérei Olga, Tatyjana és Marija orosz nagyhercegnők és az ifjú cárevics, Alekszej orosz nagyherceg voltak.
Anasztaszija nagyhercegnő | |
Anasztaszija Nyikolajevna Romanova nagyhercegnő | |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Romanov-ház |
Született | 1901. június 18. Peterhof, Orosz Birodalom |
Elhunyt | 1918. július 17. (17 évesen) Jekatyerinburg, Oroszország |
Nyughelye | Péter-Pál-székesegyház, Szentpétervár, Oroszország |
Édesapja | II. Miklós orosz cár |
Édesanyja | Alekszandra orosz cárné |
Testvére(i) | |
Házastársa | nincs |
Gyermekei | nincs |
Vallás | orosz ortodox |
Anasztaszija nagyhercegnő aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Anasztaszija nagyhercegnő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Anasztasziját családjával együtt az orosz polgárháború idején, 1918. július 16-án 17-re virradóan Jekatyerinburgban kivégezték. Számos pletyka maradt fent az ő, vagy nővére, Marija esetleges életben maradásáról és megmeneküléséről. 2007-ben állítólag megkerült az összes csontváz az uralkodói családból, ám ezt sokan nem hiszik, és a kormány hazugságának tartják. Az 1930-as években számos, magát Anasztáziának mondó csaló jelent meg, közülük is a leghíresebb Anna Anderson volt, akire életében sosem tudták rábizonyítani, hogy nem ő Anasztaszija Romanova orosz nagyhercegnő, ám 1984-ben halálát követően DNS-mintát vettek tőle, ami egyértelműen kimutatta, hogy nem a Romanov-ház tagja. A számos ál-Anasztázia ellenére az emberek még ma is hisznek az életben maradásában, és a számos mítoszban, amelyek megmenekülése körül keringenek.[1]
Az ortodox egyház 1981-ben szent mártírokká nyilvánította őt és családját, 1998-ban a megtalált csontjaikat újratemették Szentpétervárott, 2000-ben pedig szentté avatták a Romanovokat. Állítólagos maradványaik a Pétervári Péter-Pál-székesegyházban nyugszanak.