From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Az Apolima-szoros mintegy 13 km széles tengerszoros Szamoában, az ország két nagy szigetét, Upolut és Savai'i-t választja el. A szoroson keresztül kompjárat biztosítja a közlekedést, amelyet a Szamoai Hajózási Társaság (Samoa Shipping Corporation) üzemeltet. A hajójárat az Upolu nyugati végén elhelyezkedő, a Faleolo Nemzetközi Repülőtér közelében található Mulifanua falu kompkikötőjéből indul és nagyjából 60-90 perc utazási idő után érkezik meg Savai'i egyetlen városába, a sziget keleti csücskében fekvő Salelologába.[2] A járat autókat is szállít a két szárazföld között, a jegy ára felnőtteknek számára 12 $, gyermekeknek 6 $.[3]
| Apolima-szoros (Apolima fufusi) | |
 | |
| A szoros Nu'ulopa szigeténél | |
| Országok | Szamoa |
| Hosszúság | 16,8 [1] km |
| Legkisebb szélesség | 17,4 [1] km |
| Települések | Saleloga, Mulifanua |
| Elhelyezkedése | |
 Apolima-szoros
Pozíció Szamoa térképén
| |
 d. sz. 13° 49′ 27″, ny. h. 172° 09′ 05″ | |
A szoros partjain nagyszámú tengeri madár fészkel, itt költ többek között a barna noddi, a tündércsér, az álarcos csér, a fehérfarkú trópusimadár és a polinéziai viharfecske is.[4]
Az Apolima-szorosban három apró sziget található: a lakott Apolima és Manono, valamint a lakatlan Nu'ulopa, amelyek Aiga-i-le-Tai közigazgatási körzethez tartoznak. A három sziget Manono, Apolima és Nuulopa Kultúrtáj néven szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján. Az indoklás szerint az Apolima-szoros szigetei kiemelkedő jelentőségűek egyedülálló hagyományaik és az őslakos szamoai kultúra megőrzése miatt. Az európai hódítás előtt Manono törzsfőnökei ellenőrizték a két nagy sziget, Upolu és Savai'i között zajló kereskedelmet és kapcsolatokat, és nagy befolyással bírtak mindkét sziget politikájára. A manonói főnökök nagy hadsereget tartottak fenn a szomszédos szövetséges vidékek lakosságából és Apolima szigetén építették fel központi erődítményüket. Kis méretük ellenére a szoros szigetei az egész szamoai szigetcsoport egyik politikai központjává váltak, ennek is köszönhető, hogy a Londoni Missziós Társaság is itt állította fel központját 1836-ban. A szigetek lakossága az európai hódítás után is megőrizte szamoai kultúráját és építészetét, ma is folytatják hagyományos növénytermesztési módszereiket, fennmaradtak népszokásaik és a falu hagyományos vezetőjének tekintélye továbbra is nagy a közösségben.[5]
A 3 négyzetkilométer kiterjedésű szigetet ültetvények borítják, legmagasabb pontja 80 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. A 889 fős lakosság 4 apró tengerparti faluban él.
A nehezen megközelíthető, Manonónál kisebb Apolimát veszélyes zátonyok veszik körül és a sziget meredek, sziklás partjai is nehezítik a partrajutást. Ennek ellenére már az európaiak érkezése előtt is lakott volt, jelenleg egy 75 fős közösség él rajta.
Az apró, erdővel borított sziklaszirt lakatlan, hagyományosan ide temetkeztek Manono törzsfőnökei. A sziget védelem alatt áll az itt élő repülőróka és teknőspopuláció miatt.
