Aral-tó
kiszáradó, lefolyástalan sóstó / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Aral-tó (kazakul Арал теңізі / Aral tengizi, üzbégül Orol dengizi, oroszul: Ара́льское море [Aralszkoje more]) Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő lefolyástalan sóstó. 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava, ma már alig maradt belőle valami.
Aral-tó | |
Az Aral-tó 1989-ben és 2014-ben műholdas felvételen | |
Ország(ok) | |
Hely | Közép-Ázsia Kazahsztán, Üzbegisztán |
Vízgyűjtő terület | 690 000 km2 |
Elsődleges források | Amu-darja, Szir-darja |
Elsődleges lefolyások | – |
Hosszúság | 428 km |
Szélesség | 284 km |
Felszíni terület | 68 900 km² (1960) 17 160 km² (2004, három tó) km2 |
Átlagos mélység | 16 m (1960) m |
Legnagyobb mélység |
|
Víztérfogat | 1083 km³ (1960) 113 km³ (2003) km3 |
Part hossza | 3000 km (1960) km |
Tszf. magasság | 53,4 m (1960) 31 m (2003) m |
Szigetek | Újjászületés-sziget |
Települések | – |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 48′, k. h. 59° 36′44.8, 59.6 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aral-tó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való felhasználása, valamint mikroklimatikus változások következtében az 1960-as évektől a tó vízszintje jelentősen csökkent. 1997-re az Aral-tó az eredeti méretének 10%-ára csökkent, és négy kisebb tóra szakadt.
Napjainkra egyik folyó sem éri el a folyamatosan pusztuló Aral-tavat. A NASA által 2014 augusztusában készített műholdas felvételei alapján – a modern történelem során először – az egykori hatalmas tó keleti része teljesen kiszáradt.[1] Ezt a területet ma Aralkum-sivatagnak hívják.