Aszkéta (a görög aszkeo, „gyakorol” szóból) az általános szóhasználat szerint a szellemi javakért, lelki gyarapodásért önmagát megtagadó személy, aki az aszkézis révén keresi a megváltást.
Eredetileg, az ókori görög világban az aszkéták voltaképpen az atléták voltak.[1]
Kereszténység
A katolikus egyházban a szó köznyelvi jelentésénél szűkebb értelemben az aszkéta olyan valaki, aki fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsok megvalósítására,[2][3][4] és egyidejűleg fokozottabban részt vállalt az egyház karitatív tevékenységében. A fogadalom az i. sz. 3. század óta ismert, de voltak aszkéta csoportok már a 2. században is. Az aszkéták eleinte egyházközségükben éltek, de hamarosan a csoportos elkülönülést választották – eleinte időnként a püspökök által elítélt formákban is, mint például amikor a klerikusok fogadalmas szüzekkel (virgines subintroductae) éltek egy fedél alatt.
Az ókeresztény világban az állandó önmegtartóztatásban élő férfiak,[5] nagyjából a 4. századtól gyakorlatilag a remetéket és a szerzeteseket nevezték aszkétáknak.
Kapcsolódó cikkek
Hinduizmusban
- Szannjásza (a lemondás jegyében élt élet)
- Szádhu (vallásos aszkéta)
- Szvámi (szerzetes)
Buddhizmusban
Dzsainizmusban
- digambara és svétámbara szerzetesek
Iszlám
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
