Az emberi jogok európai egyezménye
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az emberi jogok európai egyezménye az Európa Tanács 1950. november 4-én, Rómában kelt ETS-005 számú egyezménye, hivatalosan kihirdetett magyar elnevezése: "Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény". (Angol neve: Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, vagy röviden European Convention of Human Rights). Az egyezmény végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát (European Court of Human Rights, rövidítve: ECHR vagy ECtHR).
Az egyezmény tartalmazza az emberi jogok katalógusát és a jogvédelmi mechanizmusokat (azt, hogy mi a teendő az államközi és az egyéni panaszokkal). Ezt a részt már többször módosították. Az Emberi Jogok Európa Egyezménye biztosított a világon először kollektív védelmet a jogsértések áldozatainak, a strasbourgi bírósághoz forduló panaszosoknak. Abban is első ez a mechanizmus, hogy a panaszeljárás automatikusan kapcsolódik az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettséghez. Az államnak nincs lehetősége a megállapított felelősség elhárítására.
Az egyezményhez létrehozása óta ún. kiegészítő jegyzőkönyveket csatolta, amelyek számos alapjog védelmét is előírják. Ilyen például a tulajdon- és választójog, vagy az, hogy a házastársak egyenjogúak. De ezek a jegyzőkönyvek tilalmazzák 1983 óta a halálbüntetést és 2000 óta a hátrányos megkülönböztetést is. A kiegészítő jegyzőkönyvek elfogadását a tagállamok maguk döntik el.[1]