Bay Zoltán
(1900–1992) magyar fizikus, feltaláló, az MTA tagja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Barczi Bay Zoltán Lajos (nevének ejtése: Bai) (Gyulavári, 1900. július 24.[1] – Washington, 1992. október 4.) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Világ Igaza kitüntetés birtokosa.[2] A 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Úttörő munkásságának nagy eredménye, hogy megalapozta azt, hogy a radarcsillagászat mint új tudományág létrejöhetett. Nevéhez fűződik a magyar Hold-radar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció.
Bay Zoltán | |
Portréképe a SZTE EK gyűjteményéből | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1900. július 24. Gyulavári |
Elhunyt | 1992. október 4. (92 évesen) Washington |
Sírhely | Gyula |
Ismeretes mint | |
Nemzetiség | magyar |
Házastárs | Lázár Ilona (1932–1945) Herczegh Júlia (1947-1992) |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Pázmány Péter Tudományegyetemen |
Más felsőoktatási intézmény | Debreceni Református Kollégium |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Kutatási terület | magyar Hold-radar-kísérlet, fotoelektron-sokszorozó, a fénysebességre alapozott méterdefiníció |
Szakmai kitüntetések | |
Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje, posztumusz Magyar Örökség díj | |
Akadémiai tagság | A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1937) rendes tagja (1945) tiszteleti tagja (1981) Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagja (1981) |
Hatással voltak rá | Bolyai János Szent-Györgyi Albert Werner Heisenberg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bay Zoltán témájú médiaállományokat. |
Református lelkészcsaládba született. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakon tanult tovább. Tanulmányai befejezése után oktatói kinevezést kapott az Elméleti Fizika Intézetbe, és 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg doktori fokozatát. Négy évig Berlinben volt ösztöndíjas, majd hazatérte után az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta kutatásait.
Ő vezette azt a csoportot, melynek Európában először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1946-ban tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották az MTA Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökévé. A hatóságok zaklatásai elől 1948-ban emigrációba kényszerült, és az Amerikai Egyesült Államokban a George Washington Egyetemen lett a kísérleti fizika professzora. Emigrálása miatt 1949-ben magyar állampolgárságától megfosztották, és akadémiai tagságát megszűntnek tekintették. A rendszerváltást követően 1989-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta, és akadémiai tagságának folytonosságát ismerte el.
Az emigrációja miatt – melyet a korabeli szóhasználattal disszidálásnak neveztek – 1949-ben megvont magyar állampolgársága visszaadása érdekében 2016 októberében petíciós kezdeményezés indult. Erre való tekintettel a Miniszterelnökség megvizsgálta a kérdést, és 2019 áprilisában megállapították, hogy valójában a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló 1990. évi XXVII. törvény alapján Bay Zoltán állampolgárságának megvonása is hatályát vesztette, az özvegyét korábban rosszul tájékoztatták. Így valójában a rendszerváltás óta ismét magyar állampolgár volt.[3]
Nevét őrizendő többek között, a 2003-ban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által létrehozott Bay Zoltán-díj, amelyet az űrkutatás jeles magyar kutatói vehetnek át, valamint az ő nevét viseli a (95954) Bayzoltán = 2003 QQ29 jelű kisbolygó, melyet Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezett fel 2003. augusztus 23-án Piszkéstetőn. Nevét viseli a Magyar Napfizikai Alapítvány,[4] égisze alatt működő Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium (GSO)[5] ill. a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Kft.[6]