Boltív
From Wikipedia, the free encyclopedia
A boltív egy köríves szerkezet, mely képes nagy távolságot átívelni jelentős súlyt alátámasztatva (pl. bejárat egy kőfalon).
A boltívet használták már az ókori civilizációkban Mezopotámiában, az Indus-völgy mentén, Etruriában, innen vették át a rómaiak, s az első évezred folyamán elterjedt Egyiptomban és Asszíriában is.
Fontossá vált a katedrálisok építésénél, és a máiig is használják a modern épületekben vagy hidaknál.
A nagy görbületű boltívekben a kövek (téglák) ék alakúak, a kis görbületű boltívekben a hézagok ék alakúak. Ma is előforduló alakjai: a félkörív, a szegmensív, az ellipszis és a kosárgörbe.[1]