Carl Rogers
From Wikipedia, the free encyclopedia
Carl Ransom Rogers (Chicago, 1902. január 8. – La Jolla,[8] Kalifornia, 1987. február 4.) nagy hatású amerikai pszichológus. A humanisztikus pszichológia alapítói közé tartozott. A pszichoterápiás kutatás egyik alapító atyjának tartják, és úttörő kutatásaiért 1956-ban megkapta az Amerikai Pszichológia Társaság Award for Distinguished Scientific Contributions / Kiváló tudományos közreműködésért díj elismerését.
Carl Rogers | |
Született | 1902. január 8.[1][2][3][4][5] Oak Park |
Elhunyt | 1987. február 4. (85 évesen)[1][2][3][4][5] La Jolla |
Állampolgársága | amerikai |
Gyermekei | Natalie Rogers |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | President of the American Psychological Association (1947–1947) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Rogers témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egyedi, személyiségközpontú megközelítése a személyiség és az emberi kapcsolatok megértéséhez számos területen alkalmazást nyert, úgy mint a pszichoterápia és tanácsadás (kliens-központú terápia), az oktatás (diákközpontú tanulás), valamint a szervezetek és egyéb csoportok. Munkájáért 1972-ben megkapta az Amerikai Pszichológia Társaság Award for Distinguished Professional Contributions / Kiváló hivatásos közreműködésért díj elismerését. Élete vége felé Nobel-békedíjra jelölték a dél-afrikai és észak-írországi belső ütközések békítő munkájáért. Haggbloom és munkatársai 2002-es tanulmányában a 20. század hatodik legkimagaslóbb pszichológusává választották, klinikusok között pedig másodiknak, ahol csak Sigmund Freud előzte meg.