Carsten Borchgrevink
From Wikipedia, the free encyclopedia
Carsten Egeberg Borchgrevink (Christiania,[1] 1864. december 1. – Oslo,[1] 1934. április 21.) norvég-angol származású felfedező, sarkkutató, az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik előfutára, amit olyan híres felfedezők képviselnek, mint Robert Falcon Scott, Roald Amundsen és Ernest Shackleton.
Carsten Borchgrevink | |
Született | 1864. december 1. Norvégia, Christiania |
Elhunyt | 1934. április 21. (69 évesen) Norvégia, Oslo |
Állampolgársága | norvég |
Nemzetisége | norvég-angol |
Házastársa | Constance Prior Borhgrevink |
Gyermekei | négy gyermek: Ridley Borchgrevink, Sybil Joyce Constance Borchgrevink, Erik Christian Borchgrevink és Elisabeth Prior Borchgrevink |
Szülei | Henrik Christian Borchgrevink és Annie Ridley |
Foglalkozása | felfedező |
Iskolái | Gjertsens magániskola (Christiania), Szász Királyi Erdészeti Akadémia (Tharandt) |
Kitüntetései | Kitüntetései és címei |
Carsten Borchgrevink aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carsten Borchgrevink témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felfedezői pályafutása 1894-ben kezdődött, amikor csatlakozott Henrik Johan Bull norvég bálnavadász expedíciójához, melynek során az egyik első ember volt, aki az Antarktisz szárazföldjére lépett. Az ott szerzett tapasztalatok és a hírnév segítettek neki megszervezni első saját expedícióját, a brit anyagi támogatással létrejött Southern Cross-expedíciót 1898 és 1900 között. Az expedíció során a csapat – a világon elsőként – a teljes telet az antarktiszi szárazföldön töltötte, új rekordot állított fel a 78°50' déli szélesség elérésével, és Sir James Clark Ross óta először eljutott a Ross-selfjéghez (korabeli nevén a Nagy jégfalhoz).
Az expedíció sikereit, köztük a déli szélességi rekordot a közvélemény mérsékelt érdeklődéssel fogadta, ugyanúgy, mint a brit tudományos szervezetek, melyek akkorra már teljes egészében Scott közelgő Nemzeti Antarktisz Expedíciójára összpontosították figyelmüket. Borchgrevink néhány munkatársa nyíltan kritizálta vezetési módszereit, és az expedícióról készített beszámolóit szenzációhajhásznak és megbízhatatlannak nevezte.
Az antarktiszi expedíciót követően Borchgrevink egyike volt annak a három tudósnak, akiket a National Geographic Society tudományos alapítvány 1902-ben a Karib-térségbe küldött, hogy beszámoljon a Mont Pelée tűzhányó kitörésének következményeiről. Ezt követően Kristianiában[1] (korábbi nevén: Christiania, mai nevén: Oslo) telepedett le, és a nyilvánosságtól visszavonulva élt.
Úttörő munkásságát később több országban is hivatalos kitüntetésekkel ismerték el, és 1912-ben Roald Amundsen, a Déli-sark meghódítója is méltatta felfedezői munkásságát. 1930-ban végül a Brit Királyi Földrajzi Társaság is elismerte Borchgrevink sarki felfedezések körében végzett munkáját, és a Patron’s Medal arany érdeméremmel tüntette ki. A Társaság elismerte, hogy korábban nem a jelentőségének megfelelően kezelték a Southern Cross-expedíció eredményeit.