Cristophorus Cellarius

Cristophorus Cellarius,^[1] eredeti nevén Cristoph Keller (Schmalkalden, 1638. november 22. – Halle, 1707. június 4.) német filológus és pedagógus.^[1] Magyarországon református iskolákban is használták régiségtani, történeti és latin nyelvtani munkáit.^[1]

Christophorus Cellarius
Életrajzi adatok
Született	1638. november 22. Schmalkalden (Türingia)
Elhunyt	1707. június 4. (68 évesen) Halle
Ismeretes mint	filológus történész egyetemi oktató ókortudós neveléstudós orientalista
Nemzetiség	német
Iskolái	Jénai Egyetem Gießeni Justus Liebig Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	jenai egyetem, gießeni egyetem
Egyéb diplomája	Magister der Philosophie (1666)
Pályafutása
Szakterület	retorika és történelem
Munkahelyek
A Wikimédia Commons tartalmaz Christophorus Cellarius témájú médiaállományokat.

Életpályája

Rektor volt a weißenfelsi, weimari, zeitzi és merseburgi gimnáziumokban, majd 1693-tól az újonnan alapított hallei egyetemen a retorika és történelem tanára lett. Műveit egy időben Magyarországon is használták református iskolákban.

Nyelvtanítási módszere elsősorban a tudatosan növelt egyéni szókincsre és az egyéni mondatszerkesztésre építette.^[1] Bár a reneszánsz idején Leonardo Bruni és Flavio Biondo már használták ókor – középkor – újkor korszak tagolást, Cellarius Egyetemes történelem (Historia Universalis) című háromkötetes könyvében ezt felelevenítette és elterjedtté tette ezt a felosztást.^[forrás?]

Művei

• Antibarbarus latinus sive de latinitate medie et in fime etatis (Zeitz, 1677)
• Historia antiqui (Zeitz, 1685)
• Historia medii evi (Zeitz, 1688)
• Historia nova (Halle, 1696)
• Notitia orbis antiqui sive geographia plenior ab ortu rerum publicarum ad Constantinorum tempora orbis themarum faciem declarans (Lipcse, 1701 és 1706)

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar nagylexikon 5. kötet 210. old.