Csernobili atomerőmű-baleset
a Csernobili atomerőmű 4-es reaktorának 1986-os robbanása okozta atomkatasztrófa / From Wikipedia, the free encyclopedia
A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia[1] után a legsúlyosabb katasztrófa.[2][3] A baleset következtében 50·106 Ci radionuklid került a légtérbe, aminek 70 százaléka jutott Fehéroroszország területére.[4] A kihullott radioaktív cézium-137 izotóp mennyisége 37 000 Bq/m2 volt,[5] a baleset 5200 petabecquerel radioaktivitással terhelte a környezetet.[6]
A balesetet megelőző nap a kezelőszemélyzet a reaktor teljesítményét 50%-ra csökkentette, majd a reaktor diszpécseri utasításra még fél napig 50%-os teljesítményen üzemelt, így a 4-es reaktorblokkban xenon termelődött. Ez, és az éjjeli hibás szabályzórúd-használat kettőse gőzrobbanáshoz vezetett.[7] A világ svéd tudósoktól szerzett tudomást a balesetről.[8]
„ | Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka. A csernobili katasztrófa valójában igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után. | ” |
– Mihail Szergejevics Gorbacsov az SZKP főtitkára, a Szovjetunió elnöke, Le Figaro, 2006[8] |
A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg.[9] A védőépületek hiánya („a radioaktív felhő elhaladásának idejére a lakosság tagjainak fedett helyen, zárt ablakok és ajtók mögött kell tartózkodni, a napi életvitelből a nyílttéri tartózkodás kihagyásával ugyanis jelentősen lecsökkenthető az elszenvedett sugáradag”[10]) miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire[11] és az Egyesült Államok keleti részére. Május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki.[12] Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, nagyjából 320 ezer négyzetkilométeres területet érintett a robbanássorozat.[13] Megközelítően 200 000 embert kellett kitelepíteni. Mintegy nyolcszázezer sorkatonát és szolgálatba behívott likvidátort („ликвидатор”)[15] küldtek a katasztrófa helyszínére, akiknek átlagéletkora harminchárom év volt.[4]
Az atomreaktor-baleset[17] hatására megkérdőjeleződött a szovjet atomenergia-ipar biztonságos volta, ami évekre lelassította fejlődését, a szovjet kormánynak pedig fel kellett hagynia a titkolózással. Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország a mai napig érzi a katasztrófa hatását, nagy költségeket jelent a területek tisztítása, valamint az áldozatok egészségügyi ellátása. Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e.