Cygnus X-1
Fekete lyuk és röntgenforrás a Hattyú csillagképben / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Cygnus X-1 (rövidítve Cyg X-1)[7] egy jól ismert fekete lyuk és röntgenforrás[8] a Hattyú csillagképben.
Cygnus X-1 | |
A Hattyú csillagkép, benne a Cygnus X-1 helye piros körrel jelölve | |
Más jelölések | AG +35 1910, BD+34 3815, HD 226868, HIP 98298, SAO 69181, V1357 Cyg,[1] 1956+350[2] |
Megfigyelési adatok | |
Csillagkép | Hattyú csillagkép |
Epocha | J2000 |
Rektaszcenzió | 19h 58m 21.67595s[3] |
Deklináció | +35° 12′ 05.7783″[3] |
Távolság | 6070 fé |
Látszólagos fényesség | 8,95[1] (HD 226868) |
Abszolút fényesség | -6,5 (HD 226868) |
Színkép típusa | O9.7Iabpvar[4] |
Pályaadatok | |
Évi parallaxis | 0,539 mas |
Radiális sebesség | −13 km/s |
Sajátmozgás | |
rektaszcenzióban | −3,37 mas/év[3] |
deklinációban | −7,15 mas/év[3] |
Fizikai adatok | |
Sugár | 16,34-19,26[5] (HD 226868) R☉ |
Tömeg | 14,8 M☉ |
Színindex (B-V) | +0,81 (HD 226868) |
Színindex (U-B) | −0,30 (HD 226868) |
Hőmérséklet | |
Felszín | 31 000 (HD 226868) K |
Luminozitás | +105 L☉ |
Forgási adatok | |
Radiális forgási sebesség | 106 km/s[6] |
Rendszer | |
Társcsillagok | HDE 226868 |
1964-ben vált ismertté egy szuborbitális űrugrás során végzett mérések alapján, amit egy rakéta hajtott végre. A Cygnus X-1 az egyik legerősebb röntgenforrás, aminek legnagyobb áramlási sűrűsége 2,3×10−23 W/m2/Hz (ez 2,3×103 jansky).[9][10]
A Cygnus X-1 volt az első olyan röntgenforrás, amiről széles körben elfogadták, hogy fekete lyuk lehet. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott égi objektum ebben a kategóriában.
Az elfogadott tömege 14,8 naptömeg.[11] Túlságosan sűrű ahhoz, hogy közönséges csillag legyen. Eseményhorizontjának sugara kb. 26 km.[12]
A Cygnus X-1 egy nagy tömegű, gammasugárzó kettőscsillag egyik tagja, ami kb. 6070 fényévre van a Földtől. A kettőscsillag másik tagja a HDE 226868 jelű, kék, szuperóriás változócsillag, amely körül 0,2 CsE-re kering a Cygnus X-1. A fekete lyuk anyagot von el a társcsillagától, ezáltal egy akkréciós korong keletkezik.[13]
A korongban áramló anyag több millió fokra hevül és röntgensugárzást hoz létre.[14][15]
Relativisztikus jetek indulnak ki a korongra merőlegesen, amik a belehulló anyag energiájának egy részét elszállítják a környező űrbe.[16]
A csillag a tömegének nagy részét csillagszél formájában elveszíthette. Ha a csillag akkor fellángolt, mint egy szupernóva, a maradék anyag is kiáramlott a rendszerből. Majd a csillag összeomlott fekete lyukká.[17]
A Cygnus X-1 egy barátságos fogadás tárgya volt Stephen Hawking fizikus és Kip Thorne között 1974-ben, amikor Hawking arra fogadott, hogy a Cygnus X-1 nem fekete lyuk. Hawking a tévedését 1990-ben ismerte el, a megfigyelési adatok alapján.[18]