Dazaifu
város Japánban / From Wikipedia, the free encyclopedia
A mai Dazaifu-si (japánul: 太宰府市, Hepburn-átírással: Dazaifu-shi) város (Fukuoka prefektúra) helyén állt császári közigazgatási központ (大宰府, Dazaifu) Csikuzen tartományban a Kofun-kortól a Kamakura-korig. A 3. századtól különleges udvari (később helytartói rangú: szocu vagy szocsi) megbízottak állomásoztak itt, akik a Kínával és Koreával való kapcsolatokat tartották kézben, felügyelték a kjúsúi tartományokat (az úgynevezett Szaikaidó-t, vagyis „Nyugati körzet”-et), és az országrész védelmi feladatait is ellátták. A 8–9. század folyamán a „messzi főváros”-nak is nevezték. A 13. században innen irányították a mongol inváziós kísérletek visszaverését.
Dazaifu | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Japán | ||
Testvérvárosok | Lista Tagajō | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 72 430 fő (2020. szept. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 29,6 km² | ||
Időzóna | JST, UTC+9 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 33° 30′ 46″, k. h. 130° 31′ 26″33.512861111111, 130.52375 | |||
Elhelyezkedése Fukuoka prefektúra térképén | |||
Dazaifu weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dazaifu témájú médiaállományokat. |
Nevezetes helytartója (pontosabban helytartóhelyettese, daini-ja, mivel maga a szocu csak császári herceg lehetett, aki szinekúraként kapta a tisztséget, és személyesen sohasem utazott oda) volt Ótomo no Tabito költő-udvaronc, és kegyvesztése után ide száműzték alacsony beosztásba Szugavara no Micsizane költőt, aki itt is halt meg 903-ban. A Micsizane halálát követő viharokat és áradásokat (a heiankjói császári palotába is belecsapott a villám) az ő bosszúszomjas szellemének tulajdonították, ezért a fővárosban sintó szentélyt (Kitano Tenman-gú) állítottak emlékére, dazaifui sírja fölé pedig felépítették testvérintézményét, a város azóta is legnevezetesebb látnivalóját, a Dazaifu Tenman-gút, amelynek 12 km²-es területén áll hírek szerint Micsizane kedves kiotói szilvafája, a Tobiume, amelyet oda ültettek át, hogy ezzel is megbékítsék a haragvó Tendzsin-szamát (e néven lett Micsizane a tudomány és a költészet kamija).