F–35 Lightning II
amerikai ötödik generációs vadászrepülőgép / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az F–35 Lightning II (korábbi nevén X–35 JSF, azaz Joint Strike Fighter, angolul „Közös Csapásmérő Vadászrepülőgép”) ötödik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép, melyet kiterjedt nemzetközi kooperációban a Lockheed Martin, valamint fő partnerei a BAE Systems és a Northrop Grumman fejlesztettek, az Egyesült Államok és több más ország (Egyesült Királyság, Ausztrália, Hollandia, Olaszország) számára. A repülőgéppel az F–16 Fighting Falcon, az F/A–18 Hornet, a Harrier és az F–117 Nighthawk repülőgépeket váltják le. Az F–35 program a várttól eltérően tetemes késésben és költségtúllépésben volt a kezdetektől.
F–35 Lightning II | |
Az F–35 első előszéria-példányának első felszállása 2006. december 15-én, Fort Worthben | |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | Lockheed Martin Northrop Grumman BAe Systems |
Gyártási darabszám | 900+ db |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | X-35A: 2000. október 24. X-35C: 2000. december 16. X-35B: 2001. június 23. F-35A: 2006. december 18. |
Szolgálatba állítás | 2011-2015 |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 15,37 m |
Fesztáv | F-35A/B: 10,65 m F-35C: 13,11 m |
Magasság | 5,28 m |
Szárnyfelület | F-35A/B: 42,70m² F-35C: 57,6 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 12 000 kg |
Max. felszállótömeg | 23 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney F135 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 128/191 kN vagy 1 db GE/Rolls-Royce F136 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 178 kN utánégetővel |
Tolóerő | 178/191 kN (89 kN emelőventilátor a VTOL változatokban) |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 1,8 Mach (2205 km/h) |
Hatósugár | 1000 km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 000 m |
Emelkedőképesség | 200 m/s |
Szárny felületi terhelése | 446 kg/m² (F-35A) |
Tolóerő-tömeg arány | 0,88 (utánégetővel) / 1,05-1,11 (helyből felszálló módban) |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 1 db 25mm GAU-12/U gépágyú F-35A: 180 db lőszerrel F-35B/C: 220 db lőszerrel |
A Wikimédia Commons tartalmaz F–35 Lightning II témájú médiaállományokat. |
2015 júliusában állt szolgálatba az első repülőszázad ezzel a géptípussal az Amerikai Tengerészgyalogságnál. 2016. augusztus 2-án az F-35 hivatalosan hadrendbe állt az Amerikai Légierőnel is.
Három fő típusváltozata:
- A hagyományosan fel- és leszálló (CTOL) F–35A elsősorban az USAF számára, mely 2013-tól Az F–16 Fighting Falconokat, 2028-tól pedig az A–10 Thunderbolt II-ket váltja le.
- A rövid úton felszálló és helyben leszálló (STOVL) F–35B az Amerikai Tengerészgyalogság összes repülőgépének (F/A–18 Hornet, AV–8B Harrier II és EA–6B Prowler) és az Brit Királyi Haditengerészet Harrier GR.7 és GR.9 leváltására, 2012-től.
- A repülőgép-hordozó fedélzeti (CATOBAR) F–35C az Amerikai Haditengerészet számára készül, a korábbi gyártású F/A–18 A, B, C és D repülőgépek leváltására, 2015-től.
A hagyományos kialakítású változat, az F–35A légiharc-manőverező képessége kedvezőbb gyakorlati eredményeket mutatnak a leváltandó F–16 típusnál. Ezt egy 2015. januártól kezdődő közös repülési tesztsorozatban mutatták ki, melyről az Aviation Week & Space Technology szakfolyóirat nyilatkozott. A típus repülési képességei folyamatosan fejleszthetőek. A tesztsorozatra egy önálló alakulatot hoztak létre F–35 Integrated Test Force néven, melyben mind a három típusváltozatból repülnek nullsorozatú példányokat. A típus maximális képességeinek kalibrálása még az F–22 Raptorénál is gyorsabb ütemben zajlik.[1]