Friedrich Nietzsche
német filozófus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Friedrich Nietzsche (Röcken, Német Szövetség, 1844. október 15. – Weimar, Német Birodalom, 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző.[9]
 | Ez a szócikk a filozófusról szól. Hasonló címmel lásd még: Nietzsche (egyértelműsítő lap). |
| Friedrich Nietzsche | |
 | |
| Született |
Friedrich Wilhelm Nietzsche 1844. október 15.[1][2][3][4][5] Röcken[6] |
| Elhunyt |
1900. augusztus 25. (55 évesen)[1][2][3][4][5] Weimar[7][6] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Carl Ludwig Nietzsche |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | professzor |
| Iskolái |
|
| Halál oka | elmebetegek általános leépülése |
| Sírhelye | Lützen |
| Filozófusi pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| XIX. század kontinentális filozófia | |
| Iskola/Irányzat | kontinentális filozófia |
| Érdeklődés | Etika, Metafizika, Esztétika, Episztemológia, Pszichológia, Kémia |
| Akikre hatott | Foucault, Heidegger, Iqbal, Jaspers, Sartre, Deleuze, Camus, Rilke, Bataille, Rand, Freud |
| Akik hatottak rá | Arisztotelész, Burckhardt, Szókratész, Emerson, Goethe, Hérakleitosz, Montaigne, Schopenhauer, Dosztojevszkij, Wagner |
| Fontosabb nézetei | Apollóni-dionüszoszi ellentét, a hatalomra törő akarat, az örök visszatérés, nihilizmus, a kereszténység kritikája, az emberfölötti ember, Isten halála |
| Fontosabb művei | Imigyen szóla Zarathustra |
 | |
| Friedrich Nietzsche aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Nietzsche témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nietzsche mindig is vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett.
Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust és a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, nyelvi mágia jellemzi munkásságát.
A vallást hazugságnak tekintette az emberen túli ember szemszögéből nézve, a részvétet a tömegmorál jelének (jobban mondva a tömegmorállal való megalkuvásnak). A részvét az, ami szerinte tönkreteszi az erős embert, aki magasabb célok felé tekintve ki van téve annak a veszélynek, hogy az emberi szenvedés láttán képtelen követni elhatározását. Tagadta az akkor fennálló államrend és -szerkezet jogosultságát a néptömegek vezetésében. Az uralomra termett, erős ember ideálját hirdeti.
Nietzsche gondolatai könnyen félreérthetőek, amennyiben olyasvalaki értelmezi őket, aki a sok helyütt prófétai dühöt és indulatot mutató szöveget a metaforákon túl, szó szerint veszi, és a valóságban is megvalósításra alkalmasnak gondolja (ez persze nem zárja ki azt, hogy Nietzsche maga csak gondolati szinten foglalkozott bizonyos értelemben ezekkel az elképzelésekkel). Másrészt nem szabad elfelednünk, hogy Nietzsche nagy részben az akarat filozófusának tekintendő, és az önmegvalósítás szubjektivitásától a szellemi élmények útján át az akarat jelenléte többet nyom a latban, mint egy szó szerint veendő, materiális valóságra irányuló kijelentés.