Fráter György
(1482–1551) pálos szerzetes, katona, politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Fráter György vagy György barát (eredeti nevén Juraj Utješenić vagy Utišinović, anyja családi nevéről Martinuzzi Györgyként is ismert; Kamicsác, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.) pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, váradi püspök, majd esztergomi érsek és bíboros.
Fráter György | |||||
Nagyvárad, majd Esztergom püspöke | |||||
Fráter György (egykorú olajfestmény után készült metszet) | |||||
Született | 1482. június 18. Kamicsác vára | ||||
Elhunyt | 1551. december 17. (69 évesen) Alvinc | ||||
Sírhely | Gyulafehérvári érseki székesegyház | ||||
Felekezet | római katolikus egyház | ||||
Püspökségi ideje 1534. november 1. – 1551. december 17. (Nagyvárad) | |||||
Püspökségi ideje 1551 augusztusa – december 17. (Esztergom) | |||||
Fráter György aláírása | |||||
Fráter György a Catholic Hierarchy-n | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Fráter György témájú médiaállományokat. |
Utyeszenics György horvát kisnemesi családban született; Corvin János, utána pedig Szapolyai János anyja szolgálatába állt. Huszonnégy évesen szerzetesnek állt és tehetsége a rendháza perjelévé emelte. A mohácsi csata utáni belháborúban a királlyá választott Szapolyai János tanácsadójává vált. 1534-ben kincstartóvá és váradi püspökké nevezték ki. Az ország egyik legjelentősebb tisztviselőjeként János király 1540-es halálakor rábízta a fia, János Zsigmond gyámságát. Fráter György hamarosan az ország első emberévé, az elsődleges döntéshozóvá lépett elő. Fő céljának a kettészakadt ország török védnökség alatti egyesítését tartotta János Zsigmond uralkodásával, de miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, rájött, hogy az egyesítés csak a Habsburgok katonai támogatásával hajtható végre. Kényszerű, kétfelé szolgáló politikájával egyszerre próbálta megtartani az Erdélyt János Zsigmondnak, mint vazallusnak adományozó Szulejmán bizalmát és titokban átjátszani a keleti országrészt Habsburg Ferdinándnak. Ezt a célt szolgálta az 1541-es gyalui és az 1548-as nyírbátori egyezmény. 1550-ben megkezdte Erdély és a Tiszántúl átadását Ferdinándnak, János Zsigmondot megfosztva koronájától. Az ezt követő török válaszlépéseket diplomáciával leszerelte, de a törököknek tett kedvezmények miatt a császári katonai kormányzó Gianbattista Castaldo gyanúba fogta, hogy a törököknek akarja átadni Erdélyt, ezért Alvinci otthonában meggyilkoltatta. A bíboros meggyilkolásának ügyében egyházi bizottság nyomozott. Gyilkosait felmentették.