Fudzsivara no Teika
From Wikipedia, the free encyclopedia
Fudzsivara Szadaie, ismertebb nevén Fudzsivara no Teika[1] (1162 – 1241. szeptember 26.) japán költő, kritikus,[2] kalligráfus, novellaíró,[3] írnok,[4] és a késő Heian és korai Kamakura időszakok tudósa. Óriási hatása volt, a legnagyobb japán költők között tartják számon[5] és az 5 sorból és 31 szótagból álló ősi költészeti forma, a vaka legnagyobb mestere. Teika kritikai gondolatai a költészeti alkotásokról nagy hatást gyakoroltak és egészen a Meidzsi-korszakig kutatták őket.
Fudzsivara no Teika | |
Egy portré Teikáról, készítette: Fudzsivara no Nobuzane, a Kamakura-korszakban | |
Született | 1162 Kiotó, Japán |
Elhunyt | 1241. szeptember 26. Kiotó, Japán |
Állampolgársága | japán |
Gyermekei | Fujiwara no Tameie |
Szülei | Bifukumonin no Kaga Fudzsivara no Tosinari |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Sókoku-dzsi |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fudzsivara no Teika témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egy költőnemzetség tagjaként, a neves költő Fudzsivara no Shunzei gyermekeként született. Miután a nyugalmazott császár, Go-Toba (ur. 1183–1198)[6] felfigyelt rá, Teika megkezdte hosszú és kiváló karrierjét, amely több esztétikai korszakon is átívelt. Go-Tobával való kapcsolata eleinte szívélyes volt és antológiák összeállításához vezetett, de később Teika száműzetéséhez vezetett. Az ő leszármazottai és eszméi domináltak még évszázadokig a klasszikus japán költészetben.