Habilitáció
szabad kurzushirdetési jog egyetemen / From Wikipedia, the free encyclopedia
A habilitáció, illetve a habilitálás a PhD-tudományos fokozatot követő cím megszerzése. A habilitációs oklevél az egyetem által adományozható legmagasabb képesítést, a „venia legendi”-t azaz a szabad kurzushirdetési jogot jelenti. Az elnevezés a latin habilis, „ügyes, alkalmas” melléknévből származtatható (szó szerint: „alkalmassá tétel”).
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A felavatott habilitált doktor kimagasló szakmai teljesítménnyel és vezető oktatói alkalmassággal rendelkezik, így az egyetemen szabadon hirdethet tárgyat. A habilitáció az egyetemi tanári kinevezés feltétele, bár ma már a legtöbb magyarországi egyetemen a docensi kinevezéshez is előírják. A habilitálás tehát azon folyamat, melynek során a doktori (PhD-)fokozattal rendelkező oktató egy habilitációs pályázati anyag benyújtását és elbírálását követően, a habilitációs bizottság, és a jellemzően egyetemi hallgatókból álló közönség előtti két nyilvános előadás megtartásával – melyet idegen nyelven is prezentálnia kell – tanúságot tesz oktatói rátermettségéről, szakmai és tudományos tevékenységéről, igazolja feddhetetlenségét, tudományos alkotó munkájának eredményeit és bizonyítja előadókészségét. A habilitáció során rendszerint a doktori (PhD) publikációs követelmények 3-4 szeresét kitevő tudományos teljesítmény meglétét írják elő az egyetemi habilitációs szabályzatok.[1][2][3][4][5]