Hajléktalanság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hajléktalanság olyan életkörülmény, melyben az embernek nincsen állandó, megfelelő minőségű és biztonságos lakhelye. A hajléktalan emberek nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével vagy jövedelemmel, amely átsegítené őket a lakhatási problémákon. Ennek hiányában nehezebben jutnak állandó jövedelmet biztosító munkahelyhez, nehezebben jutnak lakhatási lehetőséghez, élelmiszerhez, ruházathoz és mindazokhoz a javakhoz, amelyek az egyszerű túléléshez szükségesek egy mai ember számára.
Magyarországon többszöri, alkotmányellenesnek ítélt kísérlet után,[1][2] 2018-ban szabálysértéssé nyilvánították a közterületi hajléktalanságot. Budapesten télen, a krízisidőszakban melegedők állnak rendelkezésre a hajléktalan emberek számára, ahol álláskeresés céljából és lakhatási ügyben internet és számítógép használatával is segítik őket.[3] Bár pontos adatok nem hozzáférhetők, becslések szerint háromszor annyi hajléktalan ember él az országban, mint amennyi férőhely van a menhelyeken.[4][5]