Az 1960-as évek elején modellként kezdte pályafutását. Mexikó egyik legnagyobb reklámügynöksége hamar felfedezte és szerződtette. Ezután kisebb mellékszerepet kapott egy filmben, s elkezdett színművészetet tanulni Carlos Ancirától és José Luis Ibáñeztől.
1969-ben megkapta első főszerepét a Siempre hay una vez („Mindig van egy első alkalom”) című filmben, és ezzel megnyerte az év felfedezettje címet. 1972-ben szerepet kapott az Aguirre, ira de Dios („Aguirre, Isten haragja”) című német nemzetközi kalandfilmben, melyet Werner Herzog rendezett.
Az átütő sikert az 1971-es Los cachorros („A kölyökkutyák”) című mozifilm hozta meg számára. 1974-ben főszerepet kapott az Un extraño en su pueblo („Egy idegen a falujában”) című teleregényben. Ezt követte 1977-ben a La venganza („A bosszú”), amely szintén nagy sikert aratott. Ezután Helena a televíziónál maradt és sorra jöttek az újabb szerepek.
Két húga van: Betty és Eugenia. Helena mindig kitűnő tanuló volt. 17 évesen férjhez ment, 18 évesen született egy gyereke, 22 éves korában viszont elvált. Helenának három gyermeke: Patricia, Helena és Leo, és hat unokája van: Vania, Turix, Samantha, Kotan, Alan, Nicolás.
24 évesen megismerkedett második férjével, a színész Juan Ferrarával, akivel 11 évig élt házasságban. 1989-ben házasságot kötött Benjamín Fernández üzletemberrel, több mint 30 évnyi szoros barátság után.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Helena Rojo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.