Horvát tavasz
horvát kulturális és politikai reformmozgalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Horvát tavasz (horvátul: Hrvatsko proljeće) egy kulturális és politikai mozgalom volt, amely Jugoszláviában az 1970-es évek elején Horvátország jogait próbálta érvényre juttatni. A politikai ellenfelek tömegmozgalomnak, MASPOK-nak is nevezték, mely a reformkor elnevezése volt a horvát politikában, társadalomban és kultúrában, amelyet különösen a horvát nemzeti identitás legitimációja és az ebből fakadó igények jellemeznek.[1]
A Horvát tavasz a Horvátországi Kommunisták Szövetsége (HKSZ) soraiban jött létre 1970-ben az unitarizmus elleni nemzeti mozgalomként, amelyet a gazdasági, kulturális és politikai élet megreformálására irányuló törekvések kísértek a kulturális intézményekben, értelmiségiek, tudósok és diákok körében. A szűkebb értelemben vett horvát tavaszt a Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottságának 1970. januári 10. ülésétől számítják, amelyen elítélték Miloš Žanko unitarizmusát és egészen a mozgalomnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) Központi Bizottságának elnöksége karađorđevói, 1971. november 29-iki ülésen elszenvedett vereségéig tartott.[2]
A tágabb értelemben a horvát tavasz az 1966-os brijuni plénummal kezdődik, amelyen a párt az Aleksandar Ranković vezette titkosrendőrséggel foglalkozott, és ezzel a párton belül és a társadalomban cselekvésre ösztönözte a reformerőket. A horvát tavasz legkiemelkedőbb szereplői Savka Dabčević-Kučar, Miko Tripalo, Pero Pirker, Ivan Šibl, Dragutin Haramija és mások, az értelmiségiek közül Vlado Gotovac, Marko Veselica, valamint a diákok közül Dražen Budiša és Ivan Zvonimir Čičak voltak akiket, ahogy számos más résztvevőt börtönbüntetésre ítéltek. A horvátokkal való leszámolás eredményezte az ún „horvát csend”et, amelyet az 1980-as évek végén az új demokratikus mozgalom szakított meg, amely végül Horvátország állami függetlenségéhez vezetett. A horvát tavasz letörésével Horvátország majdnem húsz évre belesüllyedt a hosszan tartó sötétségbe és fájdalomba, mely az 1980-as évek kommunista liberalizációjáig tartott.[2]