A Hszia ( )-dinasztia (kínai írás: 夏朝, pinjin: Xià Cháo, népszerű magyaros: Hszia csao) hagyományosan az első kínai dinasztiának tekintett uralkodóház, amely az i. e. 23–18. század közti mintegy fél évezredig uralkodott. Ezen idő alatt a későbbi kínai források – Bambusz-évkönyvek, az Írások könyve és A történetíró feljegyzései – szerint 17 király váltotta egymást a dinasztia élén. Területe a mai Senhszi tartomány délnyugati és Honan tartomány nyugati vidékére terjedt ki. A Hszia ( )-dinasztia kérdése azonban meglehetősen problematikus. A régészeti leletek nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam, és Hszia ( ) nevű dinasztia létét sem igazolja semmi. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.
Hszia ( )-dinasztia 夏朝 Hszia csao ( ) | |
történelmi | |
kb. i. e. 23. század – kb. i. e. 18. század | |
A dinasztia területe sárgával jelölve | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Jangcseng ( ) |
Hivatalos nyelvek | ókínai |
Vallás | sámánizmus, égimádat |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszia ( )-dinasztia 夏朝 Hszia csao ( ) témájú médiaállományokat. |
Legendák és történetiség
Első királya és alapítója Ta-jü ( ) (vagy Nagy Jü ( )) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát Jü ( )t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett Hou Csing ( ) idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.
Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, Jangcseng ( )ben (ma Tengfeng ( )), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a Hszia ( )-dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a Ta taj li csi ( ) 《大戴禮記》 című történeti munka Hszia hsziao cseng ( ) 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.
A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, Hszia Csie ( ) az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a sangok ( ) és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A sang ( ) törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a Hszia ( )-dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a Sang ( )-dinasztiát. Csie ( ) Nancsao ( )ba menekült és ott is halt meg.
Manapság a Hszia ( )-dinasztiát a Lojang ( )tól keletre, Honan ( )ban feltárt Erlitou ( )-kultúrával 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.
Uralkodói
kínai | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Dàyǔ | Ta-jü | 大禹 | Yǔ | Jü | 禹 | kb. i. e. 2205–2147 | Kun ( ) fia, Jao ( ) és Sun ( ) császár tisztviselője |
Qǐ | Csi | 啓 | Qǐ | Csi | 啓 / 启 | kb. i. e. 2146-2117 | Jü ( ) fia |
Tài Kāng | Taj Kang | 太康 | Kāng | Kang | 康 | kb. i. e. 2117-2088 | Csi fia |
Zhòng Kāng | Csung Kang | 仲康 | Kāng | Kang | 康 | kb. i. e. 2088-2075 | Taj Kang ( ) testvére |
Xiāng | Hsziang | 相 | Xiāng | Hsziang | 相 | kb. i. e. 2074-2047 | Csung Kang ( ) fia |
Han Cso ( ) és fiai lázadása | |||||||
Shào Kāng | Sao Kang | 少康 | Sì | Sze | 姒 | kb. i. e. 2007-1985 | Hsziang ( ) fia |
Zhù | Csu | 杼 | kb. i. e. 1985-1968 | Sao Kang ( ) fia | |||
Huái | Huaj | 槐 | kb. i. e. 1968-1924 | Csu ( ) fia | |||
Máng | Mang | 芒 | kb. i. e. 1924-1906 | Huaj ( ) fia | |||
Xiè | Hszie | 泄 / 洩 | kb. i. e. 1906-1890 | Mang fia | |||
Bù Jiàng | Pu Csiang | 不降 | Jiàng | Csiang | 降 | kb. i. e. 1890-1831 | Hszie ( ) fia |
Jiōng | Csiung | 扃 | kb. i. e. 1831-1810 | ||||
Yǐn Jiǎ | Jin Csia | 胤甲 | Yǐn | Jin | 胤 | kb. i. e. 1810-1789 | Csiung ( ) fia |
Kǒng Jiǎ | Kung Csia | 孔甲 | kb. i. e. 1789-1758 | Pu Csiang ( ) fia | |||
Gāo | Kao | 皋 | kb. i. e. 1758-1747 | Kung Csia ( ) fia | |||
Hòu Jìng | Hou Csing | 后敬 | Fā | Fa | 發 | kb. i. e. 1747-1728 | A taj-hegyi földrengés alapján i. e. 1831 körül uralkodott |
Jié | Csie | 桀 | Lǔ Guǐ | Lu Kuj | 履癸 | kb. i. e. 1728-1675 | A mingtiaói csatában a sangok legyőzték |
Megjegyzések
Források
Kapcsolódó cikkek
Irodalom
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.