I. Berengár itáliai király
Itália királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
Friuli Berengár (Cividale del Friuli, 840-es évek – Verona, 924. április 7.) Friuli őrgrófja 874-től legalább 890-ig, de nem tovább 896-nál,[2] itáliai király (mint I. Berengár) 887-től haláláig, 915-től haláláig római császár.
I. Berengár | |
latinul Berengarius vagy Perngarius, olaszul Berengario | |
Berengár képe egy XII. századi kéziratból | |
Friuli őrgróf | |
Uralkodási ideje | |
874 – 894 vagy 896 | |
Itáliai király | |
Uralkodási ideje | |
887. december 26. – 924. április 7. | |
Elődje | II. Károly |
Utódja | Rudolf |
Frank császár | |
Uralkodási ideje | |
915 decembere – 924. április 7. | |
Elődje | III. Lajos |
Utódja | 962-től I. Ottó |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Unrouching |
Született | 845 körül Friuli |
Elhunyt | 924. április 7.[1] Verona |
Édesapja | Eberhard friuli őrgróf |
Édesanyja | Gisela frank hercegnő |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Spoletói Bertila |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Berengár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A friuliai őrgróf Berengár az egyik legbefolyásosabb nemes volt III. Kövér Károly frank birodalmában és Károly lemondatása után elfoglalta az Itáliai Királyság trónját. 36 éves uralkodása alatt nem kevesebb mint 7 trónkövetelővel kellett szembenézni. Az olasz történetírás időnként nemzeti királyként tartja számon, de valójában frank nemesi családból származott. Uralkodását a trónkövetelők mellett a kalandozó magyarok betörései is megzavarták. Berengárt 915-ben szent római császárrá koronázták Rómában, ő volt az utolsó császár, aki ezt a címet viselte. Halála után 38 éves interregnum következett, mielőtt I. Nagy Ottót német-római császárrá koronázták 962-ben.