II. Lipót magyar király
(1747–1792) Ausztria főhercege, Toszkána nagyhercege, majd a Szent Római Birodalom császára, magyar és cseh király / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Lipót (Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1747. május 5. – Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1792. március 1.), a Szent Római Birodalom császára, Ausztria uralkodó főhercege, Magyarország és Csehország királya 1790 és 1792 között, valamint ezt megelőzően Toszkána nagyhercege közel huszonöt esztendőn keresztül 1765 és 1790 között.
Ez a szócikk a német-római császárról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Lipót (egyértelműsítő lap). |
Lipót volt Mária Terézia uralkodónő és I. Ferenc német-római császár harmadik fia. Testvérei között volt a későbbi II. József császár, valamint Mária Karolina nápolyi és Marie Antoinette francia királyné is. Lipót 1761-ben, fivére, Károly József főherceg halálát követően vált a Toszkánai Nagyhercegség örökösévé, egyúttal fivére jegyesének, a spanyol király leányának, Mária Ludovikának kezét is megkapta. Házasságukra 1765-ben került sor, majd a párnak az évek alatt – szüleihez hasonlóan – összesen tizenhat gyermeke született. Az ő utódaiktól származik a Habsburg–Lotaringiai-ház későbbi fő és további három mellékága: a toszkánai, a tescheni és a magyarországi nádori ág.
Firenzei regnálása alatt a felvilágosult abszolutizmus mintaállamává tette Toszkánát. A korban rendhagyó módon ellenezte és elsőként törölte el a halálbüntetést és a kínvallatást egyaránt. Fivére, a császár 1790-ben utód nélkül való elhunytát követően lett a Szent Római Birodalom császára. A Habsburg Birodalomban és Magyarországban hamar hozzálátott a jozefinizmus elemeinek visszavonásához a belső béke megteremtése érdekében. Tartva a francia forradalom eszméinek térnyerésétől, kiterjesztette a Toszkánában sikeresen alkalmazott titkosrendőrséget birodalomszerte. II. Frigyes Vilmos porosz királlyal előbb aláírták a pillnitzi nyilatkozatot (1791. augusztus 21.), majd megkötötték az franciákkal szembeni első koalíciót (1792). A háború kitörését (1792. április 20.) azonban már nem élhette meg, mivel 1792. március 1-én betegség következtében váratlanul elhunyt. Lipót jelmondata latinul: Opes regum corda subditorum, ami magyarul annyit tesz: „A királyok kincsei az alattvalók szívei”.