III. György brit király
Nagy Britannia és Írország király / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. György (teljes nevén György Vilmos Frigyes, angolul: George William Frederick; London, Nagy-Britannia, 1738. június 4.[1] – Windsor, Nagy-Britannia, 1820. január 29.), Nagy-Britannia és Írország királya 1760. október 25-től, 1820. január 29-én bekövetkezett haláláig. Az ő uralkodása alatt írták alá 1800-ban az egyesülési törvényeket, így az addig perszonálunióban lévő Brit és Ír Királyságok Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven társultak. Egyszerre volt a Német-római Birodalom braunschweig–lüneburgi hercege és választófejedelme, majd 1814. október 12-től Hannover királya. A Hannoveri-ház harmadik brit uralkodója volt, aki – két elődjével ellentétben – már az országban született, az angol volt az anyanyelve,[2] és sosem járt Hannoverben.[3]
III. György | |
Nagy-Britannia és Írország királya Hannover választófejedelme / királya | |
III. György | |
Uralkodási ideje | |
1760. október 25. – 1820. január 29. | |
Koronázása | Westminsteri apátság 1761. szeptember 22. |
Régense | György, Wales hercege (1810–1820) |
Elődje | II. György |
Utódja | IV. György |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Hannoveri |
Született | 1738. június 4. London |
Elhunyt | 1820. január 29. (81 évesen) Windsor |
Nyughelye | Szent György-kápolna 1820. február 16. |
Édesapja | Frigyes, Wales hercege |
Édesanyja | Szász–Gothai Auguszta |
Házastársa | Mecklenburg–Strelitzi Zsófia Sarolta |
Gyermekei | IV. György brit király Frigyes Ágost, York és Albany hercege IV. Vilmos brit király Sarolta Auguszta württembergi királyné Eduárd Ágost, Kent és Strathearn hercege Auguszta Zsófia hercegnő Erzsébet hessen–homburgi tartománygrófné Ernő Ágost hannoveri király Ágost Frigyes, Sussex hercege Adolf, Cambridge hercege Mária gloucesteri és edinburghi hercegné Zsófia Matilda hercegnő Amélia hercegnő |
III. György aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Anglia történelmében addig példátlan hosszúságú, ötvenkilenc éves uralkodása alatt az ország számos fegyveres konfliktusban vett részt, nem csak az európai, hanem más kontinenseken is. Uralkodása első felében Nagy-Britannia legyőzte Franciaországot a hétéves háborúban, és Európa meghatározó hatalmává vált Észak-Amerikában és Indiában egyaránt. Később az ország amerikai gyarmatainak egy része sikeres függetlenségi harcot vívott ellene, majd kikiáltották az Amerikai Egyesült Államokat. A forradalmi és a napóleoni Franciaország ellen is további háborúkat vívott, amely végül Napóleon vereségével zárult a waterlooi csata során, 1815-ben. Szintén az ő uralkodása alatt zajlott 1807-ben a rabszolga-kereskedelem betiltása a Brit Birodalomban.
Élete vége felé György visszatérő, majd állandósult mentális zavarokkal küszködött. Betegsége okaként egyes szakértők a mániás depressziót, mások az örökletes porfíriát jelölték meg, ám betegségének tényleges oka továbbra is vita tárgyát képezi. György király 1810-ben történt végleges mentális leépülése okán az ország kormányzását legidősebb fia, György walesi herceg vette át, mint régens. A király végül 1820. január 29-én, nyolcvanegy éves korában hunyt el, trónon az addig régensként szolgáló fia váltotta IV. György néven. III. György megítélése sokat változott az idők folyamán: a 20. század második felében kezdődött átértékelésig az amerikai történetírás zsarnoknak, az angolok pedig „az imperializmus bukása miatti bűnbaknak” tartották.[4]