Iddhipáda
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az iddhipáda (páli; szanszkrit. rddhipáda) szóösszetétel, amely az "erő" vagy "potencia" (iddhi; riddhi) és az "alap" vagy "alkotó" (páda) szavakból tevődik össze.[1] A buddhizmusban az "erő" egy sor spirituális vagy pszichikai erőre vonatkozik, amelyek közé tartoznak a teleportáció és egyéb testátalakulási formák. Magyar fordításai között szerepel a mágikus képességek[2] és a varázserő kifejezés is.[3] A buddhizmusban a megvilágosodáshoz vezető út gyakorlásában a spirituális erők másodlagosak a négy alap mentális tulajdonsággal szemben, amelyek a következők: a szándékon, az erőfeszítésen, a tudatosságon és a vizsgálódáson való koncentráció. Ez a négy alap mentális tulajdonság szükséges az üdvös mentális állapotok kifejlesztéséhez és az ártó tudatállapotok leküzdéséhez.[4]
37 A MEGVILÁGOSODÁS DHAMMÁJA | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
4 szatipatthána |
|||||||||
4 erőfeszítés |
4 Alap |
||||||||
5 képesség |
5 erősség | ||||||||
7 tényezők |
|||||||||
8 ösvényi tényező |
|||||||||
nézet ・ vita |
A hagyományos buddhista irodalomban ez a négy mentális tulajdonság a közé a hét csoport közé tartozik, amelyek Buddha szerint megvilágosodáshoz vezetnek (Bódhipakkhija-dhamma).
A páli kánonban az iddhipádával kapcsolatos egyik legfontosabb forrás a Szamjutta-nikája, 51. szuttája.