osztrák író From Wikipedia, the free encyclopedia
Johannes Mario Simmel (Bécs, 1924. április 7. – Luzern, 2009. január 1.)[9] osztrák író.
Johannes Mario Simmel | |
Született | 1924. április 7.[1][2][3][4][5] Bécs[6] |
Elhunyt | 2009. január 1. (84 évesen)[7][1][2][3][4] Luzern[8] |
Álneve | Michael Mohr |
Állampolgársága | osztrák |
Szülei | Walter Simmel |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Mario Simmel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ausztriában és Angliában nevelkedett. Apja, a hamburgi származású Walter Simmel vegyészként dolgozott, zsidó származása és náciellenessége miatt 1938-ban családját hátrahagyva távoznia kellett Ausztriából. (Londonban hunyt el 1945-ben, nem sokkal a háború vége előtt.)
Johannes Mario Simmel apjához hasonlóan vegyészmérnökként végzett, majd 1943-tól a második világháború végéig kutatóként dolgozott. Szaktudása megkímélte a származása miatti üldöztetéstől. 1945-től az amerikai hadsereg számára végzett fordítói munkát, illetve cikkeket és történeteket írt a bécsi Welt am Abendbe. Első elbeszéléskötete 1947-ben jelent meg.
1950-től Münchenben telepedett le, az itt megjelenő Quick magazint tudósította Európából és Amerikából. Az 1950-es években számos filmforgatókönyvet és riportot írt, többeket álnéven. Szépíróként is alkotott, ebben az évtizedben találta meg a neki legjobban megfelelő műfajt, a társadalomkritikát a melodráma elemeivel ötvöző regényt.
Az áttörést az 1960-ban megjelent Nem kell mindig kaviár című műve jelentette, amelyet elsőként a Quick közölt le, majd megjelent könyv alakban is. Az ezt követő három évtizedben szinte minden második évben megjelent egy újabb Simmel-regény. Ezeket a világ 35 nyelvére fordították le, összesen körülbelül 73 milliós példányszámban keltek el.[10]
A regények jellemző témája az erős pacifizmus, valamint a jó és rossz viszonylagossága. Több művében hasonló cselekményfűzés mutatható ki: az egyik szál a szerelmi történet, a másik pedig valamely társadalmi vagy világprobléma (kábítószer-függőség, fegyverkezési verseny, sztárkultusz, fogyatékkal élők mindennapjai, idegengyűlölet, génmanipuláció, környezetszennyezés stb.) közérthető (így némileg leegyszerűsítő) bemutatása. Szembeötlő továbbá az erős moralizálás, a helyesként felismert álláspont következetes képviselete, az ellenkező véleményen levő alakok hangsúlyosan negatív ábrázolása. A szerző egyértelmű szimpátiával kíséri a világ igazságtalanságai ellen küzdőket, de nem titkolja a sikert illető kételyeit sem – "happy end"-szerű befejezésre nemigen van példa könyveiben. Több regényben fellelhetők egyes önéletrajzi elemek, erre legjobb példa a S a szivárványhoz útnak eredt..., amely egy félzsidó származású bécsi fiú sorsát mutatja be a háború alatt.
Simmel az 1970-es évekre az egyik legolvasottabb író lett német nyelvterületen. Sikeréhez hozzájárult, hogy sok regényét megfilmesítették a 60-as, 70-es években. Számos díjat nyert, így például az ENSZ Írók Társasága Kiválóság-díját. A hivatalos irodalmi életnek azonban nem vált részévé: a kritikusok egyöntetűen bestseller- és ponyvaszerzőnek minősítették, aki előre megtervezett sablonok mentén alkot, és egyetlen célja a közönség igényeinek kielégítése. 1987 után ez a kép módosult némileg, és a "hivatalos" irodalom is értékelni kezdte Simmel társadalmi problémák iránti érzékenységét.
1990 után ritkábbá váltak a Simmel-regények, témaválasztásukban is kevesebb lett az eredetiség. Ekkor már az író elhagyta Németországot is, Svájcban, Zug városában telepedett le. Utolsó befejezett regénye 1999-ben jelent meg, azóta nem publikált.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.