Julianus barát
(13. sz.) magyar szerzetes, utazó / From Wikipedia, the free encyclopedia
Julianus barát magyar Domonkos-rendi szerzetes volt, aki Gerhardusszal és még néhány szerzetestársával két utazást tett, hogy megkeresse a magyarok őshazáját keleten.[3][4]
Julianus barát | |
Julianus és Gerhardus barát szobra a Halászbástyánál[2] | |
Életrajzi adatok | |
Született | 13. század |
Nemzetiség | magyar |
Elhunyt | 1237 után |
Munkássága | |
Vallás | kereszténység |
Felekezet | római katolikus, Domonkos-rend |
A Wikimédia Commons tartalmaz Julianus barát témájú médiaállományokat. |
A Julianus barát két útjáról készült feljegyzéseket a vatikáni levéltár őrzi.
„ | A keresztény Magyarok Történetében azt találták, hogy van egy másik, Nagyobb Magyarország | ” |
– Nagy-Magyarország dolgáról, melyet Riccardus fráter szerzett IX. Gergely pápa idejében |
Az első útról (1235–1236) Pater Richardus[5] – valószínűleg Julianus felettese – írt jelentést a pápai kúria számára, a második útról (1237–1238) maga Julianus írt feljegyzést („Levél a tatárok életéről”[6]). A kéziratokat Cseles Márton magyar jezsuita fedezte fel újra a vatikáni levéltárban,[7] 1695-ben, de felfedezése kiadatlan maradt. Ötven évvel később, 1745-ben Desericzky Ince piarista szerzetes újból rábukkant a kéziratokra, és 1748-ban kiadta azokat „De initiis ac majoribus Ungarorum” c. művének második kötetében.[8] A Gesta Hungarorum tényektől gyakran teljesen elrugaszkodó gazdag fantáziavilága és ebből következő megbízhatatlansága okán már a keleti magyarokat felkereső Julianus barát is kortársaihoz hasonlóan az egy évszázaddal korábbi, és ezért jóval megbízhatóbbnak tartott „Keresztény Magyarok Cselekedetei” c. munkában (a késő középkorban elveszett) fellelhető információkat használta fel kutatásai során.[9]