Jégszfinx
Jules Verne regénye (1897) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jules Verne Jégszfinx (A jég-sphinx, A jégsphinx) regénye először a Magasin d'éducation et de récréation folyóiratban jelent meg 1897. január 1. és december 15. között, majd Pierre-Jules Hetzel adta ki Le Sphinx des glaces címmel. Az I. kötet 1897. június 24-én, a II. kötet 1897. november 11-én jelent meg. A regény megírását Verne azóta tervezte, hogy olvasta Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése (1838) elbeszélését.
Jégszfinx | |
Szerző | Jules Verne |
Eredeti cím | Le Sphinx des glaces |
Ország | Franciaország |
Nyelv | francia |
Műfaj | |
Sorozat | Különleges utazások |
Előző | Clovis Dardentor |
Következő | Az Orinocon fölfelé |
Kiadás | |
Kiadó | Pierre-Jules Hetzel |
Kiadás dátuma | 1897 |
Magyar kiadó | Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest |
Magyar kiadás dátuma | 1899 |
Illusztrátor | George Roux |
Média típusa | könyv |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jégszfinx témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Verne fontos írónak tartotta Poe-t, akinek írásait Charles Baudelaire[1] fordításából ismerte meg. Az amerikai író lenyűgözte,[2] annyira, hogy az egyetlen írott irodalmi tanulmányát neki szentelte, ez 1864 áprilisában jelent meg a Musée des familles-ben Edgard Poe és művei címmel.[3] Az írásban "nagy amerikai fantasztának" tartott írónál kifogásolja, hogy Poe oly keveset törődik a természettudomány törvényeivel és eredményeivel, nem akarja valószínűvé tenni fantáziája termékeit. Poe fantáziája költői, művész, Verne-é pozitív, tudósi fantázia. Számára a tudomány nem játékszer, hanem a jövő meghatározója.
A Jégszfinxszel régi adósságot vált be Verne, befejezi Arthur Gordon Pym történetét. A jégszfinx a középkori mondák mágneshegye, a déli delejes pólus, amely annak idején fegyverénél fogva magához rántotta szegény Pymet. Néha szinte filológiai analízissel boncolja Poe könyvét,[4][5] amely auktorrá, textussá válik számára. Könyvet továbbálmodni Verne-nek kedves feladat, aki Robinson Crusoe témáját is számtalan variációban írta meg.
„Ki lesz olyan merész, hogy folytatja?" – kérdezte Verne Pym regényével kapcsolatban a már említett tanulmányban 1864 áprilisában.[3] Ő volt az, harminchárom évvel később.