Keleti újlatin nyelvek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A keleti újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amelybe a román nyelv, az aromán nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv,[1] valamint – a hagyományos nyelvészeti felosztás szerint – a már kihalt dalmát nyelv is tartozik.[2] Az előbbi négyet a román nyelvészek többsége[3] nem különálló nyelveknek, hanem a román nyelv dialektusainak tekinti. Ebben az értelmezésben a román, az egyetlen amely sztenderd nyelvváltozattal rendelkezik, a dákoromán dialektus.
Más nézet szerint a dalmát nem tartozik a keleti újlatin nyelvek közé, hanem átmeneti ezek és a nyugati újlatin nyelvek között,[4] amelyekkel szemben a keletiek hangtani és nyelvtani tekintetben együttesen állnak szemben.
Az utóbbi nézet szerinti keleti újlatin nyelvek egy közös, a nyelvészek által protorománnak nevezett nyelv felbomlásából származnak, amely folyamat a 10. és a 13. század között zajlott le.[5]