Koreai sámánizmus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A koreai sámánizmus (hangul: 무교, handzsa: 巫敎, RR: mugyo?; „sámán [mu] vallás”) a koreaiak különböző vallási hiedelmeit és gyakorlatait öleli fel.[1] A koreai sámán általában nő, és közvetítőként funkcionál a szellemek vagy az istenek, valamint az emberek között. A sámánokat azok veszik igénybe, akik a szellemi világ segítségét szeretnék kérni. A sámánok rituálékat tartanak annak érdekében, hogy szerencsét hozzanak a klienseiknek, gyógyítsák a betegségeket, kiűzzék a rossz szellemeket, kiengeszteljék a helyi isteneket, vagy vezessék az elhunytak szellemét a magasabb mennyei birodalmakba.
Más kelet-ázsiaiakhoz hasonlóan, a koreaiak hagyományosan inkább eklektikus vallási meggyőződésűek. A vallásosságukat nem egyetlen, kizárólagos hit határozza meg. Bár sok koreai áttért a buddhizmusra, amikor megjelent az országban, azonban a koreai sámánizmus hatása erős maradt még a buddhisták között is. Ez a későbbiekben változott,[2] mivel a keresztény misszionáriusok démonizálták a koreai sámánokat és követőiket,[3] illetve a kereszténység jelentős mértéken elterjedt Dél-Koreában az 1960-as és az 1990-es évek között.
A koreai sámánizmus az emberi problémák megoldását keresi az emberek és a szellemek találkozása révén. Ez tisztán látható különféle rituálék során, amelyeket jelenleg is elterjedten alkalmaznak. A koreai sámánok sok tekintetben hasonlítanak Szibéria, Mongólia és Mandzsúria sámánjaira. A koreai sámánizmus egyik központja a Csedzsu-sziget.[4] Egyes kutatások alapján komoly hasonlóság van a koreai sámánizmus mítoszai és a kereszténység között, ami segítette a kereszténység terjedését Dél-Koreában, valamint még formálta is a koreai keresztény nézeteket.[5]