Körkötőgép
From Wikipedia, the free encyclopedia
A körkötőgép a kötőipar egyik legfontosabb, legelterjedtebb vetülékrendszerű gépe. Többféle változatban készül és nagyon sokféle termék készítésére alkalmas. A számos felhasználási terület annak köszönhető, hogy a körkötőgépek sokféle kivitelben készülnek, ezek egy része – mint például a harisnya- és zoknikötőgépek, varrat nélküli ruházati termékeket előállító gépek, zsinórkötőgépek – kifejezetten célgép, meghatározott termékcsoport előállítására szolgál, más típusokon ún. méterárut készítenek, amelyek kelméjéből szabással-varrással alakítanak ki a célnak megfelelő formájú készárut, legyen az bármilyen ruházati cikk, vagy műszaki, egészségügyi textília.[1][2][3][4]
A körkötőgépben a tűk kör mentén helyezkednek el, ellentétben a síkkötőgéppel, amelyben a tűk síkban egymás mellett vannak. A körkötőgép terméke ezért jellegzetesen cső alakú kelme, amit vagy ebben a cső alakban használnak fel, vagy hosszában felvágják és síkba kiterítve dolgozzák fel tovább.[5]
A körkötőgépekben kanalas tűket használnak, amelyeket elvileg ugyanolyan módon működtetnek – lakatrendszer segítségével –, mint a síkkötőgépen és ugyanolyan módon történik rajtuk a szemképzés is. A tűket henger alakú, forgó tűshenger alkotó irányú hornyaiban és/vagy a hengerrel együtt forgó, tárcsa alakú tűstárcsa sugár irányú hornyaiban helyezik el. A tűk horonyból kiálló lába a tűshengert körülvevő, álló hengerlakat ill. a tűstárcsa fölött elhelyezett álló tárcsalakat vezetőpályájába nyúlnak be, innen kapják fel-le ill. előre-hátra irányú mozgásukat. (Mivel a tűshenger és a tűstárcsa forog, a hengerlakat és a tárcsalakat vezetőpályája áll, a köztük létrejövő viszonylagos elmozdulás hozza létre a tűk mozgását a horonyban.)[5][6][3][4]