Led Zeppelin (album)
Led Zeppelin-album / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Led Zeppelin a brit Led Zeppelin rockegyüttes azonos című bemutatkozó albuma. 1968 októberében, a londoni Olympic Studiosban vették fel és 1969. január 12-én az USA-ban, április 1-jén Angliában[1] az Atlantic Records adta ki. Jimmy Page az együttes alapítója és gitárosa már korábban ismertséget szerzett, előbb stúdiómunkái majd a Yardbirds gitárosa révén. 1968 augusztusában a Yardbirs felbomlott, Page viszont eleget akart tenni szerződéses kötelezettségeinek, ami egy skandináv turnét jelentett.[2] Robert Plant énekessel, John Bonham dobossal és John Paul Jones basszusgitárossal/billentyűssel kiegészítve új zenekart szervezett, amely először New Yardbirds, majd Led Zeppelin néven adott koncerteket.
Led Zeppelin Led Zeppelin | ||||
stúdióalbum | ||||
Megjelent | 1969. január 12. | |||
Felvételek | Olympic Studios, London 1968. október | |||
Stílus | Hard rock, blues-rock, pszichedelikus rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 44:56 | |||
Kiadó | Atlantic Records | |||
Producer | Jimmy Page | |||
Kritikák | ||||
Led Zeppelin-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mire az első album megjelent, a zenekar iránt már komoly érdeklődés mutatkozott, mivel elementáris erejű fellépéseikkel nagyobb sikert arattak, mint az utánuk fellépő főattrakciók.[2] Az album – melynek létrehozásában mind a négy zenésznek fontos szerepe volt – akkoriban egyedinek számító módon ötvözte a bluest és a rockot. Különlegesnek számító, eklektikus hangzásuk a hard rock, a pszichedelikus zene, a folk-rock és a blues stílusjegyeit egyaránt felvonultatta, és az együttest az Atlanti-óceán mindkét partján megkedveltette az ellenkultúrával. Bár több szerzemény is ismert blues és folk dalokon alapul, a lemez nagyrészének jellegzetes, kemény hangzása van; általában ezt az albumot szokás tekinteni az első valódi hard rock anyagnak.[2] Az album zenei anyagát mindössze 30 óra (keveréssel együtt 36) alatt vették fel, még azelőtt hogy aláírták volna az Atlantic Records szerződését, amely a későbbiekben teljes művészi szabadságot biztosított a zenekar számára. A felvételek költségeit Page saját zsebből fizette, és az album produceri munkálatait is ő végezte el. A keverést gyermekkori barátja, Glyn Johns végezte, a Hindenburgi katasztrófát ábrázoló ikonikus borítót pedig George Hardie tervezte. A legtöbb dal túl hosszú volt ahhoz, hogy kislemezen is megjelenjen, és hogy a népszerű rádiók lejátszási listájába is bekerüljön. Ezért csak a Good Times Bad Times (B oldalán a Communication Breakdown szerepel) című szám jelent meg kislemezen, de a zenekar mindig is ellenezte dalaik kislemezen való megjelentetését. Az albumorientált rock rádióállomásokon való szereplés, és a zenekar népszerűsége miatt azonban az album sok dalát műsorára tűzték egyes rádióadók.
Megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, ironikus módon sok népszerű magazin, köztük a Rolling Stone, lehúzta az albumot.[3] Később felülbírálták kezdeti kritikáik, és széleskörű kulturális hatása révén, világszerte elismertté vált. A kritikusok minden idők egyik legjelentősebb albumának tekintik, sokak szerint korszakhatárt jelent a könnyűzenében.[4] A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 29. helyre sorolta,[5] feljebb mint bármelyik másik lemezüket. A brit Q magazin 2007-es 21 lemez amelyek megváltoztatták a zenét listáján pedig a 6. helyre került.[6] Szerepel a Rock and Roll Hall of Fame Definitive 200 album listáján, valamint 2004-ben beválasztották a Grammy Hall of Fame gyűjteményébe is.
Az album kereskedelmileg is sikert aratott, megjelenése után fokozatosan ért el egyre magasabb pozíciókat. Az amerikai Billboard 200 albumlistán hamar bekerült a Top40-be, és 50 hétig ott is maradt. Legjobb helyezése 1969 és 1970 folyamán a 10. hely volt, míg a brit albumlistán a 6. hely. Az album amerikai eladásairól az RIAA 1999-ben hitelesített utoljára adatot, amely alapján 8 millió példányt adtak el belőle,[7] de újabb források szerint 10 millió feletti darabszámot vásároltak belőle az Egyesült Államokban.[2][8]