Liman-von-Sanders-válság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Liman-von-Sanders-válság (Liman-von-Sanders-affér avagy Liman-affér) volt az utolsó jelentősebb diplomáciai konfliktus az első világháború kitörése előtt, amit még sikerült rendezni. 1913 elején az Oszmán Birodalom egy katonai misszió küldését kérte Németországtól Konstantinápolyba, melynek vezetésével Otto Liman von Sanders altábornagyot bízták meg.[1] Oroszország ebben a német befolyás növekedését, sőt a Boszporusz és a Dardanellák tengerszorosok feletti ellenőrzés megszerzésére tett próbálkozást látta. Ezek a szorosok vezettek ki a Fekete-tengerről az Égei-tengerre és így a cári birodalom közvetlen stratégiai érdekeit érintették, mivel Oroszország európai részének nem voltak máshol jégmentes kikötői a téli időszakban. Nagy-Britannia és Franciaország a német misszióban szintén komoly veszélyt vélt felfedezni, de nem ítélte ezt meg fenyegetőnek, mivel ők maguk is rendelkeztek katonai tanácsadókkal az országban: a britek egy haditengerészeti missziót tartottak ott fent, mely a török flottának Arthur Limpus tengernagy személyében a főparancsnokot is adta, míg Franciaország Albert Baumann tábornok révén a csendőrség vezetőjét adta.[2][3]