Menkauhór
egyiptomi fáraó / From Wikipedia, the free encyclopedia
Menkauhór (más néven Ikauhór, Menkauhór Kaiu; ógörögül: Μεγχερῆς, átírással: Menkherész[5]) az ókori egyiptomi V. dinasztia hetedik uralkodója, az i. e. 25. század végén vagy az i. e. 24. század elején (i. e. 2399–2390 körül).
Menkauhór | ||||||||||||
Menkauhór Kaiu | ||||||||||||
Menkauhór szed-ünnepi öltözékben, Memphisz (ma az Egyiptomi Múzeumban) | ||||||||||||
Uralkodása | 8-9 év az i. e. 25. század végén az i. e. 24. század elején | |||||||||||
Prenomen | ||||||||||||
Nomen | Kaiu | |||||||||||
Apja | Noferefré vagy Niuszerré | |||||||||||
Anyja | III. Hentkauesz (?)[1] | |||||||||||
Főfelesége | I. Huit (?),[2][3] IV. Mereszanh (?)[4] | |||||||||||
Gyermekei | ♂ Raemka (?) ♂ Kaemtjenent (?) | |||||||||||
Sírja | Fejetlen piramis | |||||||||||
Fontosabb építkezései | Ahetré naptemplom Fejetlen piramis | |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Menkauhór témájú médiaállományokat. |
Menkauhór nyolc vagy kilenc évig uralkodott, elődje Niuszerré volt, utódja Dzsedkaré Iszeszi. Bár Menkauhórt jó pár történelmi forrás említi, uralkodása idejéből kevés lelet maradt fenn. Emiatt nem tisztázott, milyen rokonsági kapcsolatban állt elődjével és utódával, emellett gyermekeit sem sikerült azonosítani. Anyja III. Hentkauesz lehetett, akinek sírját 2015-ben fedezték fel.
Építkezései mellett egyetlen ismert tevékenysége az, hogy expedíciót indított a Sínai-félsziget réz- és türkizbányáiba. Menkauhór naptemploma, az Ahetré („Ré horizontja”) az utolsó naptemplom, amely valaha épült, de egyelőre csak papjainak sírfeliratairól ismert, helyét még nem sikerült azonosítani. Menkauhórt egy kis szakkarai piramisba temették, melynek ókori neve Netjer-iszut Menkauhór, „Menkauhór isteni helyei”, ma azonban fejetlen piramisként ismert, és 2008-as felfedezéséig homok fedte romjait.
Menkauhór hosszú időn át fennmaradt halotti kultusza egészen az Óbirodalom végéig tartott, és a szükséges áldozatokat legalább hét mezőgazdasági birtok biztosította. Az istenített Menkauhór kultusza az Újbirodalom idején ismét megjelent – ekkor az uralkodót „A Két Föld erős ura, Menkauhór, az igaz hangú” néven ismerték –, és legalább a XIX. dinasztia koráig tartott, vagyis halála után 1200 évvel még létezett.