Messzápok
az ókori japig törzsek egyike / From Wikipedia, the free encyclopedia
A messzápok (ógörögül: Μεσσάπιοι; latinul: Messapii) japig törzs volt, amely Salentót a klasszikus ókorban lakta. Két másik japig törzs, a daunuszok, az északi, a peucetiuszok a középső, míg a messzápok a félsziget legdélebbi részét lakták. Mindhárom törzs beszélte a messzáp nyelvet, de utóbbiak a Kr. e. hetedik századra külön régészeti kultúrát fejlesztettek ki. A messzápok Messapiában éltek, Leucától északnyugatra Kailiáig és Egnatiáig húzódott, a Salentói-félszigetet jórészt lefedve.[1] Ez a régió magában foglalja a mai Lecce tartományt, valamint Brindisi és Taranto tartományok egy részét.
Messzápok |
A Kr. e. harmadik századtól kezdve a görög és római írók megkülönböztették a Salento-félsziget őslakosságát. Sztrabón| szerint az olyan lapigián neveket, mint daunuszok peucetiuszok és messzápok kizárólag a görögök használták, a bennszülöttek nem, akik Salentót két részre osztották. A félsziget déli és jóniai része Salentinói területe volt (görögül: Σαλεντῖνοι ; latinul: Sallentini), Otrantótól Leucáig és Leucától Manduriáig. Az Adriai-tenger északi része a Kalabroiig nyúlt (görögül: Καλαβρούς; latinul: Calabri) és kiterjedt Otrantótól a hátországgal rendelkező Egnatiáig. [1]
Miután Salentót meghódította a Római Köztársaság Kr. e. 266-ban,[2] a japig törzsek közötti különbség elmosódott, amint asszimilálódtak az ókori római társadalomba. Sztrabón világossá tette, hogy az ő korában, a Kr. e. első század végén a legtöbb ember felváltva használta a Messapia, Lapygia, Calabria és Salentina neveket Salentóra.[3] A Calabria elnevezést az egész félszigetre akkor tették hivatalossá, amikor Augustus római császár Itáliát régiókra osztotta fel, és Apulia egészének a Regio II Apulia et Calabria nevet adta.[4] A régészet a feltárt bizonyítékok alapján továbbra is a törzsek eredeti, háromas felosztását követi.[5]